Megérkezett az Armbian 26.8, amely nemcsak a friss, stabil Linux 7.1 kernellel, hanem egy teljesen újragondolt telepítővel is érkezik az ARM-alapú egykártyás gépekhez. Az új armbian-config alapú installer átláthatóbban kezeli az eMMC, NVMe, SPI és MTD telepítéseket, és végre megbízhatóan jelzi a sikertelen bootloader-írásokat is. Emellett az Armbian Imager 2.0 már dinamikusan tölti le a támogatott boardok listáját, és QDL/UFS-flashelést kínál Qualcomm eszközökhöz. Az UEFI image-ekből készíthető live ISO-k pedig új lehetőségeket nyitnak a tesztelés és telepítés terén.
Linuxos hardverre vadászol, esetleg szemeztél a PineTab2-vel vagy a PineNote-tal? Érdemes sietni: a PINE64 a DRAM- és eMMC-hiányra hivatkozva gyakorlatilag határozatlan időre leállította a Linuxos eszközök gyártását, és legkorábban 2027 közepe után vizsgálja felül a döntést. A cég szerint a PineTab2 és a PineNote készletei nagyjából három hónapon belül kifuthatnak, utánpótlás pedig egyelőre nem várható. Jó hír viszont, hogy a PineTime, a PineVoice és a Pinecil gyártása változatlanul folytatódik.
Megérkezett a Rust-alapú COSMIC Desktop 1.7, amelyben végre elég megrázni az egeret, hogy azonnal szem elé ugorjon a kurzor – ráadásul élesen, fokozatosan növelhető nagyítással. A COSMIC Files hálózati böngészése gyorsabb és kényelmesebb lett, bármely nézetből elérhetők a hálózati megosztások, átnevezhetők a kedvencek, és kereshetünk az „Open With” ablakban is. A frissítés számos bosszantó hibát javít a fájlkezelőben, a kijelzőkezelésben és a képernyőképek kezelésében, miközben a háttérben megjelenő remote desktop portal a Steam Inputhoz hasonló eszközök támogatását is erősíti.
A KDE Plasma 6.8 komoly előrelépést hoz a távoli asztal használatában Wayland alatt, különösen azoknak, akik gyakran dolgoznak távoli gépeken. Az új felügyelet nélküli módnak köszönhetően már a bejelentkező képernyőtől kezdve elérhető a gép, miközben a fizikai monitorok leválasztásával a magánszféra is jobban védett. A Plasma mostantól a kliens kijelzőjéhez igazítja a távoli asztalt, a munkamenet után pedig az ablakok visszarendeződnek a megszokott monitor-elrendezésre. Fejlődik a vágólap-kezelés (kétirányú szövegmásolás, készülő fájlátvitel) és a teljesítmény is, alacsonyabb késleltetéssel és gördülékenyebb távoli munkával.
Teljes megújuláson megy át a Linux világ egyik kulcsfontosságú háttérszereplője, a disztribúciófüggetlen PackageKit: érkezik a 2.0-s verzió, amely több mint egy évtized után teljes API-szakítást hoz. Az új kiadás egyszerre modernizálja az architektúrát, egyszerűsíti a kódot, kiszórja az elavult funkciókat, és biztonságosabb alapokra helyezi a rendszerszintű szoftverkezelést. Az ár azonban nem kicsi: a régi interfészekkel való kompatibilitás megszűnik, így számos grafikus csomagkezelő és egyéb eszköz fejlesztőinek kell majd alkalmazkodni az új korszakhoz.
Vanilla OS 3 „Reunion” néven érkezett a disztribúció eddigi legnagyobb frissítése, immár hivatalos ARM64-támogatással és GNOME 50 „Tokyo” asztali környezettel, kizárólag Waylanden. A Debian-alapú, változtathatatlan rendszer továbbra is az ABRoot atomi frissítési modellre épít, így különösen ellenálló a rendszerhibákkal és félresikerült frissítésekkel szemben. Új fejlesztés a Vanilla Continuity, amely pillanatképes biztonsági mentést és visszaállítást kínál, akár titkosított külső meghajtóra vagy távoli tárhelyre is. Ha érdekel egy modern, biztonságra és megbízhatóságra kihegyezett, immutábilis Linux, érdemes vetni egy pillantást a Reunion újdonságaira.
Arch-alapú rendszert használsz, de eleged van a külön AUR-helperből és a makepkg-ből? A frissen megjelent Shelly 3.1 már natívan, saját csomagépitővel kezeli a PKGBUILD-eket, így az AUR-csomagok teljes életciklusa egyetlen eszközön belül marad. A libalpm-re épülő, pacman-kompatibilis csomagkezelő mostantól a források letöltésétől a kész csomagarchívumig mindent maga intéz, akár egyetlen `shelly build` paranccsal. Ha érdekel, hogyan válthatod ki a makepkg-et, és hogyan egyszerűsíti a Shelly az AUR-kezelést, érdemes beleolvasni a részletekbe.
Megérkezett az Ardour 9.8, amely most először kínál valódi skálatámogatást: a DAW képes kiemelni, sőt igény szerint automatikusan korrigálni a hangnemből kilógó hangokat, akár rajzolod őket, akár MIDI billentyűzetről játszol. Az új Scale Editor és a Key Enforcement beállításai sávonként finomhangolhatók, így komponálás és improvizálás közben is nagyobb biztonsággal maradhatsz a választott hangnemben. Jelentősen fejlődött a felvétel-helyreállítás is: összeomlás után az Ardour jóval megbízhatóbban menti meg a sessionöket, az adatvesztés pedig jellemzően csak néhány másodpercre korlátozódik, még loop vagy punch mód használatakor is.
Retró külsejű, mégis okos megoldással állt elő a Casio: az új F-B100W a legendás F-91W hangulatát hozza vissza beépített lépésszámlálóval és Bluetooth-kapcsolattal. Nem akar teljes értékű okosóra lenni, cserébe nem kell töltögetni, nem zsúfolt érintőkijelzőt kapunk, hanem egy strapabíró, egyszerű digitális órát, ami számolja a lépéseinket és figyelmeztet, ha túl sokat ültünk. Az aktivitáskövetés, automatikus időszinkron, világidő és telefonkereső funkciók mellé megmaradtak a klasszikus Casio-extrák is, mindezt szuperolcsó áron. Ha eleged van az állandó töltésből, de nem mondanál le az alap fitneszfunkciókról, érdemes vetni rá egy pillantást.
Linus Torvalds most először mesélt arról, hogyan vetette be a mesterséges intelligenciát egy különösen alattomos Intel Xe GPU-hiba felderítésére – és miért nevezte az egész folyamatot „pokolbéli hibakeresésnek”. Egy apró, de végzetes memóriakezelési baki miatt a rendszer fekete képernyőn ragadt, a hiba megtalálásához pedig 24 patch, 18 kernel-indítás és rengeteg automatizált elemzés kellett. Torvalds szerint az AI végezte a „piszkos munkát”: ismétlődő feladatokat látott el, hibakereső kódot szúrt be és elemezte az eredményeket, miközben ő irányította a nyomozást. A történet jól mutatja, hogyan válhat az AI a kernel-fejlesztők mindennapi eszközévé – még akkor is, ha néha maga az algoritmus is feladná.