GNOME-on néha „meghal” a GPU, és vele együtt az egész grafikus felület? Egy GSoC-os hallgató, Toluwaleke Ogundipe azon dolgozik, hogy a Mutter kompozitor ilyenkor se omoljon össze, hanem szépen talpra álljon. Már ott tart, hogy a GPU reset után a munkamenet stabil marad, az ablakok frissülnek, az egér és billentyűzet újra működik. Bár még vannak hibák – például a frame buffer újralétrehozása és néhány OpenGL-gond –, a fejlesztés biztató, és közelebb visz egy jóval robusztusabb GNOME-élményhez.

Újabb komoly falba ütközött az Ubuntu a Rustban írt Coreutils csomaggal: a cp parancs hibásan kezeli a `-L` kapcsolót, ami konkrétan az Ubuntu live ISO-k buildjeit tette tönkre. A gondot annyira kritikusnak minősítették, hogy végül visszaálltak a jól bevált GNU Coreutils-féle cp használatára. A fejlesztők között vita bontakozott ki arról, hogy hosszú távon mennyire jó stratégia minden ilyen hibánál egyszerűen visszavonulót fújni, vagy inkább a buildrendszert kellene a Rust Coreutils sajátosságaihoz igazítani. Az eset jól mutatja, milyen nehézségekkel jár egy ennyire alapvető komponens cseréje egy nagy disztribúcióban.

1969. július 3-án a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i kampusza (UCLA) sajtóközleményt adott ki, amelyben bejelentette, hogy:

„Ez lesz az első állomás egy országos számítógépes hálózatban, amely először kapcsolja össze különböző gyártóktól származó, különböző gépi nyelveken működő számítógépeket egy közös időosztásos rendszerbe (time-sharing system).”

A közlemény így folytatódott:

„A hálózat létrehozása jelentős előrelépést jelent a számítástechnika terén, és előfutára lehet a jövő nagy kiterjedésű számítógépes hálózatainak.”