Új lendületet kapott az ARM64-es, ACPI-alapú Windows-on-Arm laptopok Linux-támogatása: Armin Wolf friss javítócsomagjai megnyitják az utat a WMI driver előtt az x86-on túli architektúrákra is. Ha ez bekerül a mainline kernelbe, a modern ARM laptopok olyan WMI-funkciókat kaphatnak Linux alatt, mint amiket eddig főleg x86 gépeken láttunk (pl. energia- és kijelzőkezelés finomhangolása). A javításokat már ACPI-alapú aarch64 virtuális gépen tesztelték, és hibátlanul működnek, így egyre közelebb kerülünk a valóban jól használható ARM-os Linux laptopok korszakához.

GNU Hurd még mindig él és mozog: a 2026 Q2-es fejlesztési jelentés szerint már AArch64-támogatáson is gőzerővel dolgoznak, több módosítás felkerült a kernelbe. Készül egy 9P fordító, amely megkönnyíti a fájlmegosztást host és virtuális gépek között, miközben a rendszer POSIX-kompatibilitását is tovább csiszolják. Igazi érdekesség, hogy Rustban írt TRIVFS-megvalósítás is született, bizonyítva, hogy a Hurd fordítók modern nyelven is fejleszthetők. Emellett olyan portolások futnak, mint a Neovim és az OpenBSD OpenNTPD átültetése, valamint Glibc-hez kapcsolódó munkák.

Súlyos, nulladik napi sebezhetőségeket használtak ki SonicWall SMA 1000 VPN-eszközökön, még azelőtt, hogy a hibák nyilvánosságra kerültek volna. A Volexity szerint az UTA0533 néven azonosított támadó több 0-day exploitot, saját fejlesztésű kártevőt és kifinomult technikákat vetett be, hogy root jogosultságot szerezzen és teljesen átvegye az irányítást az érintett eszközök felett. A CVE-2026-15409 és CVE-2026-15410 összehangolt kihasználásával tetszőleges parancsvégrehajtás vált lehetővé, miközben a támadó rejtett, setuid binárisokkal biztosította tartós jelenlétét. A SonicWall ugyan már kiadta a javításokat, de a történtek jól mutatják, mennyire kritikus a VPN-eszközök gyors frissítése és a naplózás szoros figyelése.

Újra forrnak az indulatok a Linux Mint és a GNOME egyik fejlesztője között: Hari Rana „ellenséges disztribúciónak” nevezte a Mintet, mert szerinte elavult, módosított GNOME Calendar-verziókat szállít, miközben az upstream arculatát és támogatási linkjeit használja. A vita középpontjában az áll, meddig terjed egy disztribúció felelőssége, ha régi csomagokat tart karban, és mit jelent mindez a márkajelzés, az ikonok és a nevek szabad módosíthatósága szempontjából. A konfliktus nemcsak technikai, hanem jogi és etikai kérdéseket is felvet arról, hogyan éljenek a disztrók a szabad szoftveres licencek adta szabadsággal – és hol húzódik az a határ, ahol ez már az upstream fejlesztőknek árt.