A Standards Western Automatic Computer (SWAC) a korai elektronikus számítógépek egyik fontos, bár ma már kevéssé ismert szereplője volt. A gépet az Egyesült Államok National Bureau of Standards (NBS) – a mai National Institute of Standards and Technology (NIST) elődje – fejlesztette ki, és a Los Angeles-i Institute for Numerical Analysis (INA) keretében üzemeltette 1950. augusztus 17-i indulással.

1995. augusztus 16-án a Microsoft bemutatta az Internet Explorer 1.0 böngészőt, amely eredetileg a Spyglass Mosaic licencelt, átalakított változatán alapult. A program hamarosan a Windows operációs rendszer részeként vált ismertté, és ezzel elindította a hírhedt „böngészőháborúkat” a Netscape ellen.

Az International Business Machines (IBM) 1981. augusztus 12-én mutatta be első valódi személyi számítógépét, az IBM Personal Computer Model 5150 néven ismert gépet. Az akkoriban 1565 dolláros áron (amely ma 4500 amerikai dollárnak felelne meg) piacra dobott eszköz egy 4,77 MHz-es Intel 8088 mikroprocesszorra épült, és eredetileg 16-64 kilobájt rendszermemória kísért, de ennek a kapacitása akár 256 kilobájtig is bővíthető volt – ez akkoriban szinte elképzelhetetlennek számított. Háttértárát egy 160 kB-os lemezmeghajtójelentette, amely kétoldalas lemezekkel akár 320 kB információ tárolására is alkalmas volt. Az 5150 sikerét az is elősegítette, hogy az IBM a szokásaitól eltérően nyílt architektúrát alkalmazott, és külső beszállítóktól – például az Inteltől (processzor) és a Microsofttól (operációs rendszer) – származó alkatrészekre és szoftverekre építette fel a rendszert. Operációs rendszere a PC-DOS volt, ami hasonlított az MS-DOS-hoz. Ez a döntés sorsfordító volt: lehetővé tette a klón gépek megjelenését és elterjedését, így az IBM PC nemcsak termék, hanem szabvány is lett.  A mai számítógépek és telefonok sokkal gyorsabbak, nagyobb memóriával rendelkeznek, és sokkal több funkciót tudnak ellátni, például internetezést, multimédiás tartalom lejátszását, valós idejű játékokat és komplex alkalmazások futtatását. A sebbesség tekintetében a mai gépek előnye többezerszeres, és tárkapacitás viszonylatában milliószoros is lehet.

1960. augusztus 12-én pályára állították Echo 1-et, a világ első kommunikációs műholdját. Bár a mai értelemben vett műholdakkal ellentétben az Echo 1 nem erősítette és nem továbbította a jeleket, hanem passzív reflektorként működött: a Földről küldött rádiójeleket egyszerűen visszaverte a felszínére érkező irányba. Ez a technológia akkoriban forradalminak számított, hiszen lehetővé tette, hogy a világ két, egymástól távoli pontja közvetlen rádiókapcsolatot létesítsen műhold segítségével.

1966. augusztus 10-én a NASA útjára indította a Lunar Orbiter I űrszondát, amely az első olyan amerikai űreszköz volt, amely a Hold körül keringett, és feladata a későbbi Apollo-missziók leszállóhelyeinek felderítése volt. A Lunar Orbiter I elsődleges feladata az volt, hogy nagy felbontású fényképeket készítsen a Hold felszínéről, különösen azokról a területekről, amelyek biztonságos leszállást kínálhatnak az Apollo-program űrhajóinak. A misszió a NASA Lunar Orbiter programjának részeként zajlott, amely öt szondából állt (1966–1967).

1991. augusztus 9-én meghökkentő pillanatnak lehetett tanúja a világ: az Atlantis űrrepülőgép (Space Shuttle Atlantis) STS-43 küldetésén szolgáló űrhajósok elküldték az első e-mailt az űrből. A feladáshoz egy Apple Macintosh Portable számítógépet és az AppleLink online szolgáltatást használták.