1906. október 20-án Dr. Lee DeForest bejelentette háromelemes elektromos vákuumcsövét, amelyet később triódnak (triode) neveztek el. Ez az eszköz jelentős feszültségnövelő hatást (voltage amplification) tudott létrehozni, lehetővé téve a gyenge elektromos jelek megerősítését. A triód megjelenése az első alkalommal tette lehetővé a hosszú távú kommunikációt, alapjaiban változtatva meg a rádiótechnika és a távközlés fejlődését. A triód három fő elemből állt: katód, anód és rács (grid). A katód hőt termelve elektronokat bocsátott ki, amelyek az anód felé áramlottak. A rács vezérlése révén a triód képes volt az áramlást finoman szabályozni, így kis bemeneti jelekből nagymértékű kimeneti feszültséget előállítani. Ez a képesség különösen fontos volt a rádióadás és hosszú távú jelátvitel szempontjából, hiszen a gyenge jeleket korábban nem lehetett hatékonyan erősíteni.

A triód megjelenése forradalmasította a távközlést és a rádiótechnikát. Ezzel vált lehetővé a távoli adóállomások jeleinek erősítése, így először vált reálissá a hosszú távú rádiókapcsolat. A későbbi fejlesztések, például a rádióadók és a telefonhálózatok terjedése szorosan kapcsolódnak DeForest triódjához. A triód alapjaiban változtatta meg az elektronika világát. Bár ma már a félvezető alapú erősítők és tranzisztorok váltották fel, a triód az elektroncsövek történetének és a modern elektronikai áramkörök előfutára. Lee DeForest találmánya így nemcsak technikai újítás, hanem a globális kommunikáció fejlődésének mérföldköve is.

A trióda három elektródát tartalmazó áramköri elem, szűkebb értelemben elektroncső, ami erősítésre alkalmas.

A három elektróda:

• katód (negatív, ezt kell fűteni),
• anód (pozitív),
• rács (vezérlőelektróda)

A trióda félvezető változata a tranzisztor.