1994. január 27-én Jim Clark, a Silicon Graphics Inc. (SGI) társalapítója elhagyta a céget, hogy megalapítsa a Mosaic Communications-t, amely később Netscape Communications Corporationné vált. Clark és társa, Marc Andreessen kulcsszerepet játszottak a világháló (World Wide Web) népszerűsítésében, mivel ingyenesen elérhetővé tették az első igazán sikeres böngészőt, a Netscape Navigatort. Ez az esemény megváltoztatta az internet fejlődését, és megalapozta a későbbi dotkom forradalmat.

Linus Helsinkiben született, szülei Anna és Nils Torvalds újságírók, nagyapja Ole Torvalds költő volt. Mindkét szülője a Helsinki Egyetem lázadó ifjúságához tartozott az 1960-as években. Családja a finnországi svéd nyelvű kisebbség tagja, amely a lakosság 5%-át teszi ki. Torvalds keresztnevét Linus Pauling amerikai Nobel-díjas kémikus után kapta, bár ő azt állítja, hogy Linus után kapta a Peanuts nevű képregényből. A Rebel Code: Linux and the Open Source Revolution című könyvében Torvalds a következőt írja:

„Úgy gondolom, hogy ugyanannyi köze van a nevemnek a képregényhőshöz, mint Paulinghoz, ezért 50%-ban egy Nobel-díjas kémikus és 50%-ban egy pokróchurcoló képregényhős keveréke vagyok.^”

Torvalds a Helsinki Egyetemen tanult 1988 és 1996 között, ahol mesterfokozatot szerzett számítógéptudományból. Diplomamunkájának a következő volt a címe: Linux: A Portable Operating System (Linux: Egy hordozható operációs rendszer). A számítógépekkel való ismerkedést egy Commodore VIC-20-szal kezdte. A VIC-20 után vásárolt egy Sinclair QL-t, amit jelentős mértékben átalakított, különösen operációs rendszer szinten. Írt egy assemblert és egy szövegszerkesztőt a QL-re, és néhány játékot is. Állítólag, írt egy Pac-Man klónt is Cool Man címmel. 1990-ben vásárolt egy Intel 80386-alapú IBM PC-t, melyen néhány hétig Prince of Persia-t játszott, majd beszerzett egy Minix rendszert, amely lehetővé tette számára, hogy elkezdje a Linux fejlesztését. 1997 és 1999 között a 86open-nel is foglalkozott. A 86open tagjaival (BeOS, BSDI, FreeBSD, NetBSD, SCO, SunSoft, Linux) az Intel-hardverre készült Unix és Unix-szerű rendszerek standard bináris formátumát választották ki. Ez végül az ELF lett. Anno Linus Torvalds – egyetemistaként – ezt írta comp.os.minix hírcsoportba, amelyben bejelentette, hogy egy új, Linux nevű projektbe kezdett:

1994. december 15. – A Netscape Communications Corporation kiadta a Netscape Navigator 1.0 verzióját, amely mérföldkőnek számít az internet történetében. Ez volt a világ első kereskedelmi fejlesztésű webböngészője, amely hozzájárult az internet gyors elterjedéséhez a nagyközönség körében. Bár a szoftvert kereskedelmi célokra fejlesztették, az 1.0-s verzió ingyenesen elérhető volt nem kereskedelmi felhasználásra.

Az Inkscape 21 éve nyújt ingyenes, nyílt forráskódú megoldást a professzionális vektorgrafikus tervezéshez. Ünnepeljük együtt ezt a mérföldkövet, és ismerjük meg röviden a szoftver történetét és fejlődését.

A szabad és nyílt forráskódú szoftverek világában kevés projekt tud olyan hosszú és sikeres utat magáénak mondani, mint a LibreOffice. Az ingyenes irodai programcsomag, amely világszerte felhasználók millióinak segít a mindennapi munkában, most ünnepli fennállásának jelentős mérföldkövét. Nézzük, miért is vált a LibreOffice ilyen elismert és megbecsült szoftverré, és miért érdemes ünnepelnünk ezt a különleges alkalmat.

2007. augusztus 27-én jelent meg a Linux Mint első verziója

A Linux Mint 2006-ban indult egy béta kiadással, az 1.0-ás verzióval, amelyet „Ada” kódnéven adtak ki. Ez a kiadás Kubuntu alapú volt, KDE felülettel. A Linux Mint 2.0 „Barbara” volt az első verzió, amely az Ubuntu kódbázisát és a GNOME felületét használta. Csak kevés felhasználója volt egészen a Linux Mint 3.0 „Cassandra” megjelenéséig.

27 éve és 11 nappal ezelőtt, 1997. augusztus 15-én a GNOME fejlesztésének megkezdését a következőkkel jelentették be a GTK levelezőlistán:

A CDE-hez és a KDE-hez hasonló, de teljes mértékben szabad szoftvereken alapuló, felhasználóbarát alkalmazások és asztali eszközök szabad és teljes körű készletét kívánjuk kifejleszteni.

- Miguel de Icaza & Federico Mena Quintero.