A web, ahogyan ma ismerjük, elképzelhetetlen lenne a keresőmotorok nélkül. Ma már teljesen természetes, hogy a keresőmotorok pillanatok alatt rendszerezik a web hatalmas adatmennyiségét. Bár napjainkban a Google és a Bing uralja a piacot, a történelemben létezett egy idő, amikor a webes tartalom megtalálása még gyerekcipőben járt. 1993. szeptember 2-án azonban ezen a helyzeten gyökeresen változtatott a világ első primitív keresőmotorja, a W3Catalog. Fedezzük fel, hogyan indult a webes keresés hajnala.

1987. augusztus 22-én Észak-Amerikában megjelent a The Legend of Zelda a Nintendo Entertainment System (NES) konzolra. Ez a játék nemcsak egy új korszak kezdetét jelentette a videojátékok világában, hanem a szerepjátékok és kalandjátékok műfajának forradalmasítását is. A Nintendo különlegessé tette a megjelenést azzal, hogy a játékot egy aranyszínű kazettán (Gold Cartridge) adta ki, amely már önmagában is gyűjtői értéket képviselt. A játék híres nyitómondata – „It’s dangerous to go alone!

A kompaktlemez (Compact Disc, CD) története szorosan összefonódik a digitális hangtechnika fejlődésével, és jól mutatja, hogyan alakítja át a technológia a zeneipart. Amikor az ABBA "The Visitors" című albuma a világ első kereskedelmi forgalomba kerülő zenei CD-jeként megjelent, a háttérben már egy évtizedes mérnöki munka, szabványosítás és iparági együttműködés állt. A lemez Németországban, a Polygram gyárában készült, és ezzel elindult a digitális hanghordozók tömeges korszaka.

Az International Business Machines (IBM) 1981. augusztus 12-én mutatta be első valódi személyi számítógépét, az IBM Personal Computer Model 5150 néven ismert gépet. Az akkoriban 1565 dolláros áron (amely ma 4500 amerikai dollárnak felelne meg) piacra dobott eszköz egy 4,77 MHz-es Intel 8088 mikroprocesszorra épült, és eredetileg 16-64 kilobájt rendszermemória kísért, de ennek a kapacitása akár 256 kilobájtig is bővíthető volt – ez akkoriban szinte elképzelhetetlennek számított. Háttértárát egy 160 kB-os lemezmeghajtójelentette, amely kétoldalas lemezekkel akár 320 kB információ tárolására is alkalmas volt. Az 5150 sikerét az is elősegítette, hogy az IBM a szokásaitól eltérően nyílt architektúrát alkalmazott, és külső beszállítóktól – például az Inteltől (processzor) és a Microsofttól (operációs rendszer) – származó alkatrészekre és szoftverekre építette fel a rendszert. Operációs rendszere a PC-DOS volt, ami hasonlított az MS-DOS-hoz. Ez a döntés sorsfordító volt: lehetővé tette a klón gépek megjelenését és elterjedését, így az IBM PC nemcsak termék, hanem szabvány is lett.  A mai számítógépek és telefonok sokkal gyorsabbak, nagyobb memóriával rendelkeznek, és sokkal több funkciót tudnak ellátni, például internetezést, multimédiás tartalom lejátszását, valós idejű játékokat és komplex alkalmazások futtatását. A sebbesség tekintetében a mai gépek előnye többezerszeres, és tárkapacitás viszonylatában milliószoros is lehet.

1980. augusztus 8-án az IBM történetének egyik legfontosabb pillanata zajlott le. A vállalat „Project Chess” nevű belső fejlesztőcsapata ekkor mutatta be a felsővezetésnek első mikroszámítógép-prototípusát. A bemutató meggyőzte a vállalati döntéshozókat, és a csapat hivatalos engedélyt kapott arra, hogy egy éven belül elkészítse a teljesen működőképes gépet, amellyel az IBM be tud lépni a gyorsan fejlődő személyi számítógép (personal computer) piacra.

1986. augusztus 1-jén az Apple hivatalosan is leállította a Macintosh XL gyártását, ezzel végleg lezárva a Lisa számítógépek korszakát. A Lisa egykor a grafikus felhasználói felület úttörője volt, de piaci bukása után hibridként próbálták újrahasznosítani – kevés sikerrel. 1985 januárjában az Apple megpróbálta „megmenteni” a Lisa platformot azzal, hogy létrehozta a Macintosh XL nevű modellt. Ez gyakorlatilag egy Lisa 2/10 számítógép volt, amelyet úgy módosítottak, hogy képes legyen a Macintosh System szoftver (a korai Mac OS) futtatására.

1981. július 27-én egy mérföldkőhöz érkezett a személyi számítógépek története: mindössze körülbelül két héttel azelőtt, hogy az IBM megkezdte volna az első IBM PC tömeges kiszállítását, a Microsoft megvásárolta az operációs rendszerként használt 86-DOS teljes jogait. Az operációs rendszert korábban QDOS-nak (Quick and Dirty Operating System, azaz „Gyors és Piszkos Operációs Rendszer”) hívták, és a Seattle Computer Products (SCP) cégnél dolgozó Tim Paterson fejlesztette az Intel 8086-os processzoraihoz a rendszert.  Ízlelgessünk azért: az alapja a Quick and Dirty-nek nevezett rendszer volt. Eme kifejezés egy olyan tulajdonságra utal, amelyet rövid idő alatt végeznek, anélkül, hogy nagy hangsúlyt fektetnének a pontosságra, azaz az eredeti szerző szerint is egy összecsapott fejlesztés volt.

Az MS-DOS története szorosan összefonódik az IBM és a Microsoft történetével. Az 1980-as évek elején az IBM úgy döntött, hogy belép a személyi számítógépek piacára, és ehhez szüksége volt egy operációs rendszerre. Az IBM kezdetben a Digital Research által fejlesztett CP/M rendszert szerette volna licencelni, de a tárgyalások kudarcba fulladtak. Ekkor az IBM a Microsoftot kereste meg, amelynek akkori vezetője, Bill Gates, felajánlotta, hogy beszereznek egy hasonló operációs rendszert. A Microsoft társalapítói, Bill Gates és Paul Allen továbbfejlesztették a Microsoft Disk Operating System-et, közismert nevén az MS-DOS-t, a seattle-i cég meglévő szoftverét használva alapként.