1960. szeptember 12-én az IBM újabb mérföldkövet jelentett be a középkategóriás számítógépek világában: napvilágra hozták az IBM 1410 modellt, amelyet egészen 1970-ig gyártottak. Ez a gép a vállalat legendás 1400-as sorozatába tartozott, és bár felépítésében nagymértékben hasonlított az előző években óriási sikert aratott IBM 1401-re, egy lényeges újítással emelkedett ki elődjétől.

1980. szeptember 5-én a Brigham Young Egyetemen leállították az utolsó működő IBM 7030 „Stretch” nagyszámítógépet. Ez a géptípus, amelyet először 1961-ben adtak át a Los Alamos Nemzeti Laboratóriumnak, majdnem két évtizeden keresztül szolgálta a tudományos és ipari kutatásokat. Az IBM 7030 különlegessége abban rejlett, hogy több úttörő technológiai megoldást valósított meg, amelyek később alapvetővé váltak a számítógép-fejlesztésben.

Az International Business Machines (IBM) 1981. augusztus 12-én mutatta be első valódi személyi számítógépét, az IBM Personal Computer Model 5150 néven ismert gépet. Az akkoriban 1565 dolláros áron (amely ma 4500 amerikai dollárnak felelne meg) piacra dobott eszköz egy 4,77 MHz-es Intel 8088 mikroprocesszorra épült, és eredetileg 16-64 kilobájt rendszermemória kísért, de ennek a kapacitása akár 256 kilobájtig is bővíthető volt – ez akkoriban szinte elképzelhetetlennek számított. Háttértárát egy 160 kB-os lemezmeghajtójelentette, amely kétoldalas lemezekkel akár 320 kB információ tárolására is alkalmas volt. Az 5150 sikerét az is elősegítette, hogy az IBM a szokásaitól eltérően nyílt architektúrát alkalmazott, és külső beszállítóktól – például az Inteltől (processzor) és a Microsofttól (operációs rendszer) – származó alkatrészekre és szoftverekre építette fel a rendszert. Operációs rendszere a PC-DOS volt, ami hasonlított az MS-DOS-hoz. Ez a döntés sorsfordító volt: lehetővé tette a klón gépek megjelenését és elterjedését, így az IBM PC nemcsak termék, hanem szabvány is lett.  A mai számítógépek és telefonok sokkal gyorsabbak, nagyobb memóriával rendelkeznek, és sokkal több funkciót tudnak ellátni, például internetezést, multimédiás tartalom lejátszását, valós idejű játékokat és komplex alkalmazások futtatását. A sebbesség tekintetében a mai gépek előnye többezerszeres, és tárkapacitás viszonylatában milliószoros is lehet.

1944. augusztus 7-én az IBM hivatalosan is átadta a Harvard Egyetem számára az Automatic Sequence Controlled Calculator (ASCC) nevű elektromechanikus számítógépet, amelyet Howard H. Aiken vezetésével terveztek, és az IBM épített meg. Az intézmény az eszközt Harvard Mark I néven nevezte el, amely így a számítástechnika történetének egyik mérföldkövévé vált.

1980. július 22-én sorsfordító esemény zajlott le a számítástechnika történetében: az IBM floridai (Boca Raton-i) részlegének képviselői találkoztak Bill Gates és Steve Ballmer személyében a fiatal, ám ambiciózus Microsoft cég vezetőivel. A cél: szoftverek, és mindenekelőtt egy operációs rendszer biztosítása az akkor még fejlesztés alatt álló IBM Personal Computer számára.

1911. június 15-én New York államban bejegyezték a Computing–Tabulating–Recording Company-t (C-T-R), amely három cég összeolvadásából jött létre: a Computing Scale Co. of America, a Tabulating Machine Co., valamint az International Time Recording Co. egyesítésével.

1954. május 7-én az IBM bejelentette az IBM 704 Data Processing System-et, amely a világ első tömeggyártásban készült számítógépe volt hardveres lebegőpontos aritmetikával. Ez a technikai újítás óriási előrelépést jelentett a számítástechnika korai időszakában, és az IBM 704 mély nyomot hagyott a számítógépek történetében, mielőtt 1960. április 7-én végleg leállították volna a gyártását.

1986. április 18-án az amerikai sajtó arról számolt be, hogy az IBM 3090-es nagygép (mainframe) lett az első olyan kereskedelmi forgalomban lévő számítógép, amely 1 megabites memórialapkát (memory chip) alkalmazott.