Az IBM 7030 „Stretch” projekt az 1950-es évek végén indult, azzal a céllal, hogy a világ leggyorsabb számítógépét hozzák létre. Az első példányt 1961-ben szállították le a Los Alamos Nemzeti Laboratóriumnak, ahol atomfizikai kutatásokhoz és szimulációkhoz használták. A gép elnevezése, a „Stretch” (nyújtás), arra utalt, hogy az IBM mérnökei a teljesítményhatárokat igyekeztek messze kitolni a korábbi technológiákhoz képest.

A Stretch számos újítást vezetett be. Ez volt az első IBM-gép, amely elektroncsövek (vacuum tubes) helyett tranzisztorokat (transistors) használt, aminek köszönhetően megbízhatóbb és energiahatékonyabb működést biztosított. Emellett ez volt az első számítógép, amelyet egy másik számítógép segítségével terveztek – vagyis a számítógép-tervezés folyamata önmaga fejlődésének eszközévé vált.

A világ leggyorsabb számítógépe

Az IBM 7030 Stretch 1961 és 1964 között a világ leggyorsabb számítógépének számított. Feldolgozási sebessége jelentősen meghaladta elődeit, így lehetővé vált a korábban elképzelhetetlenül bonyolult számítások és szimulációk futtatása. Bár az IBM kezdetben túlzottan optimista teljesítmény-előrejelzéseket tett, a Stretch mégis forradalmi előrelépést jelentett.

A rendszer egyedi architektúrája, a párhuzamos feldolgozási képességek és a nagy kapacitású memóriakezelés megalapozták azokat az elveket, amelyek később az IBM nagyszámítógépeinek és szuperszámítógépeinek alapját képezték.

A visszavonulás és örökség

1980. szeptember 5-én a Brigham Young Egyetem leállította az utolsó működő Stretch rendszert. Ez a pillanat szimbolikus jelentőségű volt, hiszen ezzel hivatalosan is lezárult egy korszak a számítástechnika történetében. Az IBM 7030 közel két évtizeden át szolgált, ami a számítástechnika gyors fejlődését tekintve kiemelkedő élettartamnak számított.

Bár kereskedelmi szempontból a Stretch nem lett sikeres – mindössze néhány példány készült belőle, és az IBM anyagi veszteséget könyvelt el –, technológiai hatása óriási volt. Az általa bevezetett megoldások alapot adtak a későbbi IBM nagyszámítógépekhez, valamint hozzájárultak a szuperszámítógépek fejlődéséhez is.

Érdekesség a számítógép-történelemből

A Stretch projekt egyik fontos tanulsága az volt, hogy a teljesítmény-előrejelzéseket óvatosabban kell kezelni. Az IBM eredetileg tízszeres gyorsulást ígért a korábbi rendszerekhez képest, ám a valóságban „csak” körülbelül háromszoros teljesítményt ért el. Mégis, ez a „kudarc” indította el azt a fejlesztési hullámot, amely később az IBM 360-as sorozathoz vezetett – a világ egyik legsikeresebb számítógép-architektúrájához.