1950. július 24-én a floridai Cape Canaveral partjainál történelmet írtak: sikeresen elindították az első rakétát az Egyesült Államok újonnan kijelölt rakétaindító bázisáról. Ez a rakéta a Bumper 8 nevet viselte, és különlegessége az volt, hogy egy átalakított német V–2 rakéta képezte az első fokozatát, míg a második fokozatot egy amerikai fejlesztésű Corporal rakéta alkotta.

Az Apollo 11 űrhajó 1969. július 16-án startolt a floridai Cape Kennedy (ma Cape Canaveral) űrközpontból, hogy beteljesítse az emberiség egyik legnagyobb álmait: az első emberes holdraszállást.

Az Apollo 11 küldetés jelentősége, hogy ez volt az első olyan űrmisszió, amely embereket vitt a Holdhoz és próbálta meg valós terepen is megvalósítani a holdraszállást.

1962. július 10-én indult útjára a világ első kísérleti nemzetközi kommunikációs műholdja, a Telstar 1. Ez az apró eszköz forradalmasította a transzatlanti kommunikációt, és megalapozta a mai globális műholdas rendszerek technológiai alapjait. A Telstar 1 a Bell Labs (Bell Laboratories) mérnökeinek fejlesztése volt, és az amerikai NASA bocsátotta Föld körüli pályára.

1965. június 28-án egy új korszak kezdődött a globális kommunikáció történetében: ezen a napon állt hivatalosan szolgálatba az első kereskedelmi távközlési műhold, az Intelsat I, becenevén „Early Bird”. A nevét a közismert angol mondás alapján kapta – „The early bird catches the worm” („Aki korán kel, aranyat lel”) –, és nem véletlenül: ez a műhold megelőzte korát, és olyan lehetőségeket nyitott meg a világ számára, amelyeket korábban legfeljebb csak a tudományos-fantasztikus irodalom sejtetett.

1967. június 12-én a Szovjetunió sikeresen elindította a Venyera–4 (Venera 4) űrszondát, amely később elsőként küldött vissza közvetlen légköri adatokat egy másik bolygóról, a Vénuszról. Ez a történelmi esemény nemcsak a szovjet űrkutatás számára volt mérföldkő, hanem az egész emberiség bolygóközi kutatási törekvéseiben is új korszakot nyitott.

1969. május 18-án a Kennedy Űrközpontból elindult az Apollo–10 küldetés, amely a holdraszállás közvetlen főpróbája volt. Bár az eredeti tervek szerint akár ez lehetett volna az első holdraszállás is, a NASA a teljes rendszer és eljárások éles tesztelését választotta, még a tényleges leszállás előtti utolsó lépésig. Ez a döntés megteremtette a sikert a későbbi Apollo–11 küldetés számára, amely két hónappal később történelmet írt.

Az Európai Űrmegfigyelési és Követési Szolgálat (EU SST) fokozott figyelemmel kíséri a Kozmosz–482 nevű szovjet leszállóegység Földre történő irányítatlan visszatérését. A 1972. március 31-én, Bajkonur-ból indított űreszköz a Vénusz elérésére lett tervezve, de végül Föld körüli pályán rekedt. Most, több mint fél évszázaddal később, a több száz kilogrammos, hőálló fémburkolattal ellátott kapszula hamarosan beléphet bolygónk légkörébe.

2000. május 1-jén a világ egyik legfontosabb technológiai ugrását hajtotta végre az Egyesült Államok kormánya. Bill Clinton elnök bejelentette, hogy az amerikai katonai műholdas helymeghatározó rendszerből eltávolítják a Selective Availability nevű pontosságcsökkentő funkciót. Ez a lépés ugrásszerűen növelte a GPS pontosságát a civil felhasználók számára, és lefektette az alapját a modern navigációs eszközök és okostelefonos térképszolgáltatások elterjedésének.