1965. március 21-én a NASA elindította a Ranger 9 űrszondát, amely a Ranger-sorozat utolsó, pilóta nélküli holdfelderítő küldetése volt. A Ranger-program célja az volt, hogy részletes képeket készítsen a Hold felszínéről, ezzel segítve a későbbi emberes holdraszállásokat.

2006. március 10. – A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) megérkezett a Vörös bolygóra, és pályájára állt. Az MRO fő küldetése a víz jelenlétének kutatása volt Marson, de számos egyéb célkitűzést is tartalmazott. Eredetileg úgy tervezték, hogy két évig végzi el az alapfeladatokat, és négy évig támogatja a további célokat. Azonban az MRO 2023-ig folyamatosan működik, és több mint 445 terabájt adatot továbbított.

1972. március 2-án a NASA elindítja a Pioneer–10 űrszondát, amelynek célja a külső bolygók felfedezése volt. A Pioneer–10 volt az első űreszköz, amely áthaladt a kisbolygóövön, majd elhaladt a Jupiter közelében, részletes képeket és adatokat küldve a hatalmas gázóriásról. Később, bár eredetileg nem ez volt a fő célja, pályája miatt elhagyta a Naprendszert, és az első ember alkotta objektummá vált, amely átlépte a csillagközi tér határát.

2011. február 24-én a Discovery űrsikló utolsó útjára indult, végrehajtva 39. és egyben záró küldetését, az STS-133-at. Az űrsikló több fontos rakományt szállított a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), köztük az első humanoid robotot, a Robonaut2-t, becenevén R2. A Discovery volt a legtovább szolgálatban lévő űrsikló, és több küldetést teljesített, mint bármely másik NASA űrrepülőgép, ezzel örökre beírta magát az űrkutatás történetébe.

1949. február 24-én az Egyesült Államok elindította a Bumper 5 rakétát, amelyet a NASA az első amerikai rakétának tekint, amely elérte a világűrt. A rakéta egy módosított német V-2 ballisztikus rakétából és egy amerikai fejlesztésű WAC Corporal rakétából állt, és rekordmagasságba, 244 mérföldre (kb. 393 km-re) emelkedett.

1962. február 20-án John Glenn történelmet írt, amikor első amerikaiként megkerülte a Földet. A Friendship 7 űrkapszula fedélzetén háromszor kerülte meg bolygónkat, egy küldetés, amely nemcsak az Egyesült Államok űrprogramját lendítette előre, hanem az egész világot lenyűgözte. Hogyan zajlott a repülés, és milyen technológia tette lehetővé ezt a mérföldkövet?

Ma már természetes, hogy az időjárás-előrejelzések pontos műholdas adatokon alapulnak, de vajon honnan indult mindez? 1959. február 17-én a Vanguard 2 lett az első időjárási műhold, amelyet azért küldtek az űrbe, hogy a felhőborítottság eloszlását mérje. Ez a kis műhold úttörő szerepet játszott az időjárás-megfigyelés történetében, és ami még lenyűgözőbb: a mai napig Föld körüli pályán kering

Bruce McCandless II és Robert L. Stewart történelmi űrsétája: 1984. február 7-én két amerikai űrhajós, Bruce McCandless II és Robert L. Stewart végrehajtotta az első kötetlen (untethered) űrsétát, vagyis olyan űrsétát, amely során nem voltak kábellel rögzítve az űrrepülőgéphez. Ehhez az úttörő technológiai újításhoz a Manned Maneuvering Unit (MMU) nevű sugárhajtású manőverező egységet használták, amely lehetővé tette, hogy önállóan mozogjanak a világűrben.