1979. július 11-én a Skylab, az Egyesült Államok első űrállomása, belépett a Föld légkörébe, és nagy része elhamvadt a visszatérés során. A korábbi remények ellenére nem sikerült pályáján tartani az állomást, így az irányított visszazuhanás helyett ellenőrzött deorbitálás nélkül tért vissza – némi feszültséget keltve az egész világon.
1962. július 10-én indult útjára a világ első kísérleti nemzetközi kommunikációs műholdja, a Telstar 1. Ez az apró eszköz forradalmasította a transzatlanti kommunikációt, és megalapozta a mai globális műholdas rendszerek technológiai alapjait. A Telstar 1 a Bell Labs (Bell Laboratories) mérnökeinek fejlesztése volt, és az amerikai NASA bocsátotta Föld körüli pályára.
1965. június 28-án egy új korszak kezdődött a globális kommunikáció történetében: ezen a napon állt hivatalosan szolgálatba az első kereskedelmi távközlési műhold, az Intelsat I, becenevén „Early Bird”. A nevét a közismert angol mondás alapján kapta – „The early bird catches the worm” („Aki korán kel, aranyat lel”) –, és nem véletlenül: ez a műhold megelőzte korát, és olyan lehetőségeket nyitott meg a világ számára, amelyeket korábban legfeljebb csak a tudományos-fantasztikus irodalom sejtetett.
1967. június 12-én a Szovjetunió sikeresen elindította a Venyera–4 (Venera 4) űrszondát, amely később elsőként küldött vissza közvetlen légköri adatokat egy másik bolygóról, a Vénuszról. Ez a történelmi esemény nemcsak a szovjet űrkutatás számára volt mérföldkő, hanem az egész emberiség bolygóközi kutatási törekvéseiben is új korszakot nyitott.
1999. május 29-én a Discovery űrrepülőgép történelmi jelentőségű eseményt hajtott végre: elsőként dokkolt a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS), megnyitva ezzel az utat az űrállomás jövőbeli bővítése és hosszú távú emberi tartózkodása előtt.
2007 augusztusában a NASA újabb mérföldkőhöz érkezett a Mars-kutatásban: útjára indította a Phoenix nevű űrszondát, amely elsőként szállt le a Mars sarkvidéki térségében. A küldetés célja nemcsak a felszín alatti vízjég felkutatása volt, hanem annak vizsgálata is, vajon valaha létezhettek-e olyan körülmények a bolygón, amelyek lehetővé tették volna az élet kialakulását.
1969. május 18-án a Kennedy Űrközpontból elindult az Apollo–10 küldetés, amely a holdraszállás közvetlen főpróbája volt. Bár az eredeti tervek szerint akár ez lehetett volna az első holdraszállás is, a NASA a teljes rendszer és eljárások éles tesztelését választotta, még a tényleges leszállás előtti utolsó lépésig. Ez a döntés megteremtette a sikert a későbbi Apollo–11 küldetés számára, amely két hónappal később történelmet írt.
1973. május 14-én az Egyesült Államok útjára indította a Skylab–1 jelű küldetést, ezzel felbocsátva az ország első, emberek számára is lakható űrállomását. Ez a történelmi esemény nemcsak az amerikai űrprogram fejlődésének fontos mérföldköve volt, hanem több szempontból is korszakhatárt jelentett az űrkutatás történetében. A Skylab indítása egyben az utolsó alkalom volt, hogy a legendás Saturn V rakétát használta a NASA – ez volt az a hordozórakéta, amely az Apollo-program keretében az űrhajósokat a Holdra juttatta.
1961. május 5-én Alan Bartlett Shepard Jr., a NASA egyik első, úgynevezett „Mercury Hetes” (Mercury Seven) űrhajósa lett az első amerikai, aki az űrbe jutott, amikor egy tizenöt perces szuborbitális repülést hajtott végre a Mercury program keretében, a Freedom 7 nevű kapszulában. A rakéta, amely Shepardot az űrbe juttatta, egy Redstone típusú hordozórakéta volt. Shepard 115 mérföldes (kb. 185 kilométeres) magasságot ért el, és körülbelül öt perc súlytalanságot tapasztalt meg.
2000. május 1-jén a világ egyik legfontosabb technológiai ugrását hajtotta végre az Egyesült Államok kormánya. Bill Clinton elnök bejelentette, hogy az amerikai katonai műholdas helymeghatározó rendszerből eltávolítják a Selective Availability nevű pontosságcsökkentő funkciót. Ez a lépés ugrásszerűen növelte a GPS pontosságát a civil felhasználók számára, és lefektette az alapját a modern navigációs eszközök és okostelefonos térképszolgáltatások elterjedésének.
2011. február 24-én a Discovery űrsikló utolsó útjára indult, végrehajtva 39. és egyben záró küldetését, az STS-133-at. Az űrsikló több fontos rakományt szállított a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), köztük az első humanoid robotot, a Robonaut2-t, becenevén R2. A Discovery volt a legtovább szolgálatban lévő űrsikló, és több küldetést teljesített, mint bármely másik NASA űrrepülőgép, ezzel örökre beírta magát az űrkutatás történetébe.
1949. február 24-én az Egyesült Államok elindította a Bumper 5 rakétát, amelyet a NASA az első amerikai rakétának tekint, amely elérte a világűrt. A rakéta egy módosított német V-2 ballisztikus rakétából és egy amerikai fejlesztésű WAC Corporal rakétából állt, és rekordmagasságba, 244 mérföldre (kb. 393 km-re) emelkedett.
1962. február 24-én a világ tanúja lehetett az első műholdas telefon- és televíziós közvetítésnek, amelyet az Echo 1 kommunikációs műhold segítségével hajtottak végre. Bár az Echo 1 technológiája rendkívül egyszerű volt – lényegében egy hatalmas, fémből készült ballon, amely visszaverte a mikrohullámokat –, mégis úttörő jelentőségűnek bizonyult a globális kommunikáció történetében.
1962. február 20-án John Glenn történelmet írt, amikor első amerikaiként megkerülte a Földet. A Friendship 7 űrkapszula fedélzetén háromszor kerülte meg bolygónkat, egy küldetés, amely nemcsak az Egyesült Államok űrprogramját lendítette előre, hanem az egész világot lenyűgözte. Hogyan zajlott a repülés, és milyen technológia tette lehetővé ezt a mérföldkövet?
Az Enterprise és az űrkutatás egyik legfontosabb tesztje: 1977. február 18-án a NASA végrehajtotta az első űrrepülőgép-tesztet (Space Shuttle test flight), ám ez a repülés még nem a világűrbe vezetett. Az első űrrepülőgép-orbiter, az Enterprise, egy Boeing 747-es tetejére rögzítve hajtotta végre szűzrepülését „rögzített üzemmódban” (captive mode), vagyis az űrsikló ekkor még nem vált le a hordozórepülőgépről.