1989. február 14-én elindították az első Block-II GPS műholdat, amely egy új korszak kezdetét jelentette a globális helymeghatározás történetében. Ezek a műholdak alkották meg azt a rendszert, amely napjaink GPS-technológiájának alapját képezi.
1974. február 11-én a Titan-Centaur rakéta első tesztindítása kudarcot vallott, mégis sikeresnek tekintették, mivel nem szükségesek újabb tesztek, és a rakétát végül hat alkalommal is sikeresen használták. A történet rávilágít a tudományos világ különleges döntéshozatali folyamatára.
1970. február 11-én Japán sikeresen pályára állította első műholdját, az Osumi-t, ezzel pedig történelmet írt, mivel az ország a negyedik nemzetként állította pályára műholdját. Az esemény fontos mérföldkő volt Japán űrkutatásában, és hozzájárult az űrtechnológiai fejlődéshez világszerte.
A kommunikációs műholdak, az Iridium 33 és a Kosmos-2251 2009. február 10-én ütköznek az űrben, teljesen megsemmisítve mindkettőt. Ez volt az első jelentős műholdütközés a Föld körüli pályán.
1990. február 10-én a Galileo űrszonda elhalad a Vénusz mellett, miközben úton van a Jupiter felé. A Galileo a Vénusz melletti elhaladást, valamint két Föld körüli manővert használta „gravitációs sling-shot” (gravitációs parittya) technikaként, hogy a lehető legkevesebb üzemanyag felhasználásával érje el a Jupitert.
Bruce McCandless II és Robert L. Stewart történelmi űrsétája: 1984. február 7-én két amerikai űrhajós, Bruce McCandless II és Robert L. Stewart végrehajtotta az első kötetlen (untethered) űrsétát, vagyis olyan űrsétát, amely során nem voltak kábellel rögzítve az űrrepülőgéphez. Ehhez az úttörő technológiai újításhoz a Manned Maneuvering Unit (MMU) nevű sugárhajtású manőverező egységet használták, amely lehetővé tette, hogy önállóan mozogjanak a világűrben.
1971. február 6-án az Apollo–14 küldetés egyik asztronautája, Alan Shepard történelmet írt azzal, hogy végrehajtotta az első golfütést a Hold felszínén. Ehhez egy hatvasvégű ütőt (six-iron) használt, amelyet egy kőzetmintavevő szerszámhoz rögzített. Shepard ezzel a tettével nemcsak a sport és az űrkutatás kapcsolatát erősítette meg, hanem egy könnyed pillanatot is teremtett a tudományos küldetések közepette.
1995. február 3-án Eileen Collins űrhajós történelmet írt, amikor az STS-63 küldetés elindult a floridai Kennedy Űrközpontból. Ő lett az első nő, aki az amerikai űrsikló (Space Shuttle) pilótájaként szolgált.Eileen Collins már fiatalon érdeklődött a repülés iránt, és karrierjét az amerikai légierőben kezdte. Katonaiként pilótakiképzést kapott, majd az amerikai űrprogram részeként csatlakozott a NASA-hoz.
1966. február 3-án a szovjet Luna–9 űrszonda végrehajtotta az első irányított, rakétafékezéses leszállást a Hold felszínén. Ez volt az első ember alkotta eszköz, amely sima leszállást hajtott végre egy másik égitesten, és sikeresen továbbított fotográfiai adatokat a Földre. Bár a Szovjetunió addig már 11 sikertelen próbálkozást tett a Holdra szállásra, a Luna–9 végül áttörést jelentett az űrkutatás történetében.
1958. január 31-én az Egyesült Államok felbocsátotta első sikeres műholdját, az Explorer 1-et, amely ezzel hivatalosan is belépett az űrkorszakba. A műhold nemcsak Amerika válasza volt a Szovjetunió Szputnyik-programjára, hanem egy jelentős tudományos felfedezéshez is hozzájárult.
1989. január 29-én a Szovjetunió Phobos II űrszondája sikeresen Mars körüli pályára állt, hogy küldetését teljesítve elérje a bolygó egyik holdját, a Phobost. Az ambiciózus űrmisszió azonban tragikus véget ért, amikor az irányítóközpont 1989. március 27-én elvesztette a kapcsolatot a szondával. A hivatalos jelentések szerint a kudarc oka a fedélzeti számítógép meghibásodása volt, de néhány rejtélyes felvétel miatt hamarosan különféle összeesküvés-elméletek is felmerültek.
1962. január 26-án a NASA elindította a Ranger–3 űrszondát, amelynek célja az volt, hogy képeket közvetítsen a Hold felszínéről, mielőtt becsapódna a felszínbe. Azonban egy sor technikai hiba miatt a szonda 22 000 mérfölddel (kb. 35 000 km-rel) elvétette a Holdat, így a küldetés sikertelen lett. Ennek ellenére a Ranger-program fontos mérföldkövet jelentett az emberiség Holdhoz vezető útján, amely végül a sikeres Apollo-küldetésekhez vezetett.
2004. január 25-én a NASA Opportunity nevű marsjárója sikeresen leszállt a Mars felszínére, alig három héttel azután, hogy ikertestvére, a Spirit már megérkezett a vörös bolygóra. Ez az esemény mérföldkőnek számított a bolygókutatás történetében, és hozzájárult ahhoz, hogy részletesebb képet kapjunk a Mars geológiájáról és múltbeli vízlelőhelyeiről.
1986. január 24-én a Voyager-2 űrszonda történelmi pillanathoz érkezett, amikor először hajtott végre közeli elrepülést az Uranusz bolygó mellett. Ez az esemény mérföldkő volt az űrkutatás történetében, és számos új felfedezést hozott.
A Voyager-2 küldetése az Uranusz mellett
Új holdak felfedezése
Az elrepülés során a Voyager-2 tíz korábban ismeretlen holdat fedezett fel az Uranusz körül, ezzel jelentősen bővítve ismereteinket a bolygóról és holdrendszeréről.
1996. január 17-én Paul Butler és Geoffrey Marcy bejelentették az Amerikai Csillagászati Társaságnál, hogy két új bolygót fedeztek fel egy nem hagyományos számítógépes technikával, amely a csillagok mozgásának elemzésére épült.