1967. június 12-én a Szovjetunió sikeresen elindította a Venyera–4 (Venera 4) űrszondát, amely később elsőként küldött vissza közvetlen légköri adatokat egy másik bolygóról, a Vénuszról. Ez a történelmi esemény nemcsak a szovjet űrkutatás számára volt mérföldkő, hanem az egész emberiség bolygóközi kutatási törekvéseiben is új korszakot nyitott.

A Venyera–4 küldetése a Szovjetunió ambiciózus Venyera-programjának részeként valósult meg, amely a Vénusz részletes vizsgálatát tűzte ki célul. Az űrszonda 1967. június 12-én startolt el a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból, és hónapokon át tartó bolygóközi utazást követően október 18-án lépett be a Vénusz sűrű és extrém légkörébe.

Történelmi adatküldés a Vénuszról

A leszállóegység rádiókapcsolatot tartott fenn a Földdel, miközben több mint 50 percen át gyűjtött és sugárzott adatokat a bolygó atmoszférájáról. Ez volt az első alkalom, hogy egy ember alkotta eszköz sikeresen továbbított mérési eredményeket egy másik bolygó légköréből. A szonda által észlelt értékek – többek között a rendkívül magas hőmérséklet és légköri nyomás – megdöbbentették a tudósokat, mivel azt bizonyították, hogy a Vénusz környezete sokkal barátságtalanabb, mint korábban gondolták.

A mérési adatok révén vált világossá, hogy a Vénusz légköre szinte teljes egészében szén-dioxidból (carbon dioxide) áll, és sűrű, forró, savas környezetet alkot, ahol a felszíni hőmérséklet meghaladja a 450 °C-ot. Ezek az eredmények alapjaiban változtatták meg a bolygóról alkotott korábbi elképzeléseket, és hozzájárultak a bolygók klímájának és légkörének összehasonlító tanulmányozásához (comparative planetology).

Egy korszak kezdete

Bár a Venyera–4 nem élte túl az ereszkedést a Vénusz felszínére – az extrém nyomás még a legjobb mérnöki számításokat is felülmúlta –, küldetése mérnöki és tudományos diadalként vonult be az űrtörténelembe. A sikeren felbuzdulva a Szovjetunió folytatta a Vénusz-kutatást: a későbbi Venyera-szondák közül több is elérte a bolygó felszínét, sőt néhány képeket is küldött onnan, például a Venyera–13.

Tudományos örökség

A Venyera–4 története azt mutatja meg, hogy még egy látszólag egyszerű adatküldés is forradalmi következményekkel járhat. Ez a szonda volt az első, amely bizonyította: lehetséges adatokat gyűjteni egy idegen bolygó légköréből, és ezáltal az emberiség közelebb került ahhoz, hogy megértse a Naprendszer bolygóinak működését. A Venyera–4 az első lépés volt a bolygóközi meteorológia és a planetáris éghajlattudomány (planetary climatology) megszületése felé vezető úton.

1967. június 12. így nem csupán egy sikeres rakétaindítás dátuma, hanem az emberi kíváncsiság, kitartás és tudományos fejlődés egyik legemlékezetesebb napja is.