A Linux 7.0 közelgő kiadásához a Thunderbolt és USB driverekkel kapcsolatos módosítások a héten bekerültek a fő ágba. Az újítások közé tartozik a Google Tensor SoC-ok USB támogatása, továbbfejlesztett UCSI Thunderbolt Alt Mode, valamint számos további hardverkompatibilitás bővítés.
A Turbostat parancssori eszköz, amely a processzor frekvenciáját, a várakozási (idle) állapotokat és más hasznos adatokat jelenít meg AMD és Intel CPU-kon, mostantól a legújabb Intel processzorok L2 gyorsítótárára vonatkozó statisztikákat is képes jelenteni a Linux 7.0 kernelek alatt.
A Linux 7.0 kernelekben megjelent az új pwrseq-pcie-m2 driver, amely a PCIe M.2 csatlakozók tápfeszültség-sorrend kezelése (power sequencing) kezeli. Bár a power sequencing általában nem tartozik a legizgalmasabb kernelterületek közé, ez az új modul fontos előrelépés a Device Tree alapú platformok támogatásában, ahol a kernelnek kell felügyelnie a csatlakozók tápellátását és összekapcsolni azt a Device Tree leírásokkal.
A Linux 7.0 nagy kernelverziója jelentős frissítéseket hozott az NFS (Network File System) szerverhez, amelyek a teljesítményt és a skálázhatóságot javítják. A NFSD mostantól képes a dinamikus szálmedence (thread pool) méretezésére, így a szerver automatikusan növelheti vagy csökkentheti a szálak számát a terhelés függvényében.
A fejlesztés alatt álló Linux kernel 7.0-s verziója több fontos fájlrendszer-fejlesztést hoz, amelyek közül az egyik legérdekesebb a flash-meghajtókra optimalizált F2FS előrelépése. A frissítések célja egyértelműen a mindennapi teljesítmény javítása, különösen modern SSD-k és beágyazott tárolók esetén. A fejlesztők több kulcsfontosságú optimalizációt vezettek be, amelyek egy része már mérhető gyorsulást is hoz.
A Linux 7.0 kernel egyik kevésbé látványos, de annál fontosabb újdonsága az AMD EPYC Zen 5 szerverplatformokhoz kapcsolódó CXL-fejlesztés, amely hosszú hónapok munkája után végre bekerült a fő kernelágba. A változtatás az ACPI PRMT-alapú címfordítást valósítja meg a CXL (Compute Express Link) alrendszerben, ami kulcsszerepet játszik a következő generációs, memóriaintenzív szerverarchitektúrák működésében.
A Linux 7.0 kernel egyik kevésbé látványos, de annál hasznosabb fejlesztése az exFAT fájlrendszer teljesítményének javítása. Az új verzióban a nyílt forráskódú exFAT-meghajtó hatékonyabban kezeli a folyamatos adatolvasást, ami különösen cserélhető adathordozók és külső meghajtók esetén érezhető. A változtatások célja az alacsonyabb overhead és a jobb adatátviteli sebesség elérése. A fejlesztések már a Linux 7.0 részeként elérhetők.
A Linux 7.0 kernel fejlesztési ciklusában a hardverfigyelő (HWMON – hardware monitoring) alrendszer frissítései már bekerültek, így újabb ASUS asztali alaplapok esetén érhető el működő szenzor támogatás. Az ASUS általában kiemelkedően jól támogatott a Linuxon, köszönhetően a közösség számos fejlesztőjének munkájának. Bár örvendetes lenne, ha a gyártó közvetlenül is végezné ezeket a fejlesztéseket, az AMD és Intel processzoros ASUS alaplapok rendszeresen az egyik legjobb választást jelentik a hőmérséklet, feszültség és ventilátoradatok monitorozásához.
Bár a Linux 7.0 kernel hírei most elsősorban az Intel és AMD x86_64 architektúrák fejlesztéseiről szólnak, a régebbi, de még mindig aktív SPARC, Alpha és Motorola 680x0 („m68k”) processzorok is kaptak frissítéseket az új kernelhez. Ezek a régi CPU-portok ritkábban kapnak javításokat, de az upstream Linux kernel csapata továbbra is karbantartja őket, így a legacy architektúrák használói sem maradnak támogatás nélkül.
A Linux 7.0 kernel frissítései között az EXT4 fájlrendszer is jelentős teljesítményjavulást kapott, különösen a párhuzamos közvetlen I/O (concurrent direct I/O) írások kezelésében. Az új megoldás lényege, hogy a még nem írt kiterjedések (unwritten extents) felbontását a tényleges I/O művelet befejezéséig halasztja, így csökkentve az írási műveletek overheadjét és növelve az írási sebességet több fájl egyidejű módosítása során.
A Linux 7.0 kernel nemcsak a memóriakezelés területén hoz előrelépést, hanem a fájlrendszerek világában is komoly újdonságokat kínál. Az XFS fájlrendszer fejlesztései különösen figyelemre méltók, mivel olyan autonóm önjavító képességekkel bővül, amelyek eddig leginkább csak kézi beavatkozással vagy offline eszközökkel voltak elérhetők.
A Linux 7.0 fejlesztési ciklusában a memóriakezelésért felelős alrendszer számos olyan optimalizációval gazdagodott, amelyek nemcsak mérhető gyorsulást, hanem jobb energiahatékonyságot is ígérnek. Az MM (memory management) alrendszerbe bekerült módosítások különösen nagy memóriával rendelkező rendszereken, szervereken és hordozható gépeken hozhatnak látványos előrelépést. A fejlesztések fókuszában a hatékonyabb lapkezelés, az intelligensebb lapnullázás és a felesleges műveletek megszüntetése állt. A változtatások már most ígéretes benchmarkeredményeket mutatnak.