Preambulum:

TV műsorok vételére manapság több megoldás is létezik, mégpedig nagy vonalakban:

Kérek mindenkit, aki úgy gondolja, hogy a hangerőszabályzás kielégítő módja az, hogy ehhez az egeret a képernyő egy apró pontjára navigáljuk, az ne olvasson tovább!
Az se, aki úgy gondolja, hogy jó megoldás az, ha a sötétben az ember a billentyűzeten keresgéli a hangerőszabályzó gombokat, figyelembe véve, hogy azok minden billentyűzeten máshol vannak.
Ha van egy munkahelyi, és egy otthoni gépünk, és egy laptopunk, akkor lehet totózni, hogy merre vannak a gombok.

Van sok lehetőség a két eszköz összekapcsolására, sok alkalmazás, sok funkció.
Ezt az írást kedvcsinálónak szánom azoknak, akik nem ismerik ezeket a lehetőségeket.

Nem láttam sehol így összefoglalva itt, gondoltam hátha jól jön valakinek. Elöljáróban mondom: ezek főleg Cinnamon alatt működnek így, de lehet átfedés más kiadások között. Továbbá ezeket mind át lehet konfigurálni, illetve bőviteni a Menü -> Beállítások -> Billentyűzet -> Gyorsbillentyűk alatt. A listán a Win a Windows logóval ellátott billentyűzetet jelöli, ami Linux alatt a Super nevet viseli, a beállításoknál így kell keresni. A listában azért nem használtam a Super jeölést, mert a billentyúzetre nézve ez így jobban szembetűnő.

Nem tudom, volt-e már ez, ha igen elnézést kérek!

Van egy bluetooth-os (BT) fejhallgatóm, amit felváltva használok a telefonnal, és a PC-vel. Az ugye világos, hogy ha a telefonnal használtam legutóbb, akkor azt a kapcsolatot először meg kell szakítani, a telefonon.
Azután katt a blueman-applet kisalkalmazásra a tálcán > Eszközök > Jobb klikk az BT fejhallgatóra, majd a Kapcsolódás menüpontra.
Ez négy kattintás! A Linux egy emberbarát operációs rendszer, ugyebár. Kerestem egy egyszerűbb megoldást.
A következő terminálparanccsal,

Többféle parancsal tudunk a lemezinkről informálódni. De általában bővebb információkhoz több parancs futtatásával jutunk. Pedig, ha z lsblk parancsot jól felparaméterezzük, elég lehet az is. Én így csináltam: lsblk -o MODEL,TYPE,TRAN,HOTPLUG,PTTYPE,SIZE,NAME,LABEL,FSTYPE,UUID,FSSIZE,FSUSED,FSUSE%,FSAVAIL,MOUNTPOINT Na de ez olyan hosszú, hogy egy életre elmegy a kedve egy kezdőnek az ilyen begépelésétől, arról nem is beszélve, hogy a megjegyzése sem egyszerű. Szerencsére linux alatt ott az alias, ami egy szabadon választható helyettesítő nevet jelent.