Általában a szövegszerkesztésnél a legtöbb esetben a szöveg írása ami eszünkbe jut. Most az ellenkező feladatat a szöveg törlését vizsgáljuk meg. Az NVim, illetve a Vi, Vim alatt. A kettő ebből a szempontból nem különbözik, plusz sok ismeret a Ranger és hasonló fájlkezelőkben is hasznos lehet. Bár sokan nem tartják túl érdekes feladatnak a szövegekből való törlést, de a hatékony munkához ez is hozzátartozik.

A Cinnamon a Linux Mint egyik fő asztali környezete, érdemes pár alapvető tippel megismerkedni. Ezek jellemzően terminálos tippek, a legtöbbjüket grafikusan is megoldhatjuk. Én szeretem a terminálos megoldásokat, mert gyorsak és szkriptesíthetőek. Egy esetleges újratelepítés, vagy más miatti beállításváltoztatás miatt csak le kell futtatni a szkripteket. Nem is fejtem ki túlzottan a teendőket, a parancsokat be kell írni a terminálba, és - ha kell - leellenőrizni az eredményt.

Cinnamon kinézet visszaállítása

Az asztali téma visszaállításához

Megjelent a Zettlr 3.0.0 verziója, sok újdonságot hozott a 2.3-ast használóknak. Én régebb óta a béta verziókat használtam, így az újdonságok nem voltak meglepetések. Ami a tapasztalat: ezek hasznosak, nem csak ráncfelvarrási fejlesztések. Igaz a 14 hónapnyi fejlesztés hosszúnak tűnhet, de megérte várni rá. Már elérhető telepíthető formában is az új (a bejegyzés írásakor kéthetes) kiadás. A Zettlr egy (nemcsak) markdown szerkesztő, ami igen sokat tud.

Reklám? Kéretlen reklám? Mindenki nagyon „szereti” őket… Ahogy én is nagyra értékelem, hogy majdnem mindenhol kapok ezekből, ingyen és személyre szabottan, a "felhasználói élményem fokozása" érdekében. Tudom, hogy sok honlap, videós ezekből kisebb-nagyobb bevételt szerez, ezzel fedezi a munkadíját. Ez természetes, és ezzel „fizetek” a tartalomért. Ha egy normális kereket közt folyik, akkor egy won-won felállás: én ingyen kapom a jó cikkeket, ők meg egy szerény összeget kapnak a reklámfelületért.

A Linux rendszerek csomagkezeléséről már pár szót itt-ott ejtettem.  Ma egy univerzálisabbat, az Appimage megoldást mutatom be. Aki régebb óta használ Linuxot és legalább kettő darab különféle csomagkezelési módot, vagy kettő darab disztribúciót kipróbált, ráérez arra, hogy eltérő disztribúciók, eltérő csomagkezelési módszert használnak. Ezek a csomagkezelési módszerek nagyon jók! Nincs különösebb probléma, kiforrott megoldások, biztosítják számodra a gyors és hatékony módon a programok installálását, eltávolítását, és egyéb rendszergazdai feladatokat is el tudsz ezekkel végezni.

Miért használok parancssoros megoldásokat? Ezt megbeszéltük, és aki úgy gondolja, hogy számára jónak tűnik a parancssor, és használni akarja, annak már csak egy lépés a szkriptek használata. Ma arra térek ki, hogy én miért szeretem a szkripteket és mik is ezek. Itt is, mint az előző részben egy véleményt fogalmazok meg. Amivel lehet egyetérteni, vagy nem. Ha kezdő vagy a Linux témába, akkor mindenképp fuss át cikken, alkoss saját véleményt.

Több, a parancssorral (CLI) foglalkozó cikkem után egy nagyon kellemetlen megjegyzés sorozatot kaptam az egyik fórumon. Így pár szóban leírom, hogy miért is érdemes a CLI, azaz a parancssoros felülettel is foglalkozni. A gondolatsort a felvetett vélemények mentén fogalmazom meg. Bár sokan úgy gondolják, hogy már a téma felvetése sem érdekes, hiszen ők biztosan nem fognak parancssorban dolgozni, de én azt tanácsolom, hogy ennek ellenére olvassák el a cikket. Majd gondolkodjanak el rajta.