A systemd időzítő használata első látásra sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint a cron. Ez valóban így is van, de a több lehetőség miatt legalább egy próbát megér a dolog. Ha az előző részekben leírt módszerrel kilistáztad a systemd részeit, az aktívan futó eszközöket, akkor láthattad, hogy van olyan, hogy .timers. Ezek az időzítő rendszer részei. Itt is, mint a legtöbb esetben csak az alapokat beszéljük meg, inkább kedvcsinálónak, mint komoly és alapos leírásnak szánom a systemd időzítő témát.
Hasznos program sorozatunkat folytatjuk. Már mutattam pár érdekes, vagy kevésbé érdekes programot. A mai részben is ezt a vonalat követem, de egy felvetésre szeretnék reflektálni: van értelme ilyen, sok esetben periférikus programot bemutatni? Ezek kevesebb embert érdekelnek, és nem is nagyon keresnek rá az emberek. Igen, van! A világháló tele van az alap parancssori programok bemutatásával, így pld. az ls, cat és a cd stb. parancsokat mindenki megismerheti. Akinek van egy kis kedve a parancssoros munkához, ezekről nagyon sok jó leírást talál.
Systemd. Mindenki hallott róla, és a legtöbbünk használja is, még akkor is, ha nem tudja mi is ez. Már volt érintőlegesen szó a systemd témáról, amikor a cron-t kezdtük el használni. Ott már láttuk, hogy valami rendszerhez tartozó, és szolgáltatást nyújtó valami. Kis kitérő: sem tudásom, sem kedvem nincs eldönteni, hogy a systemd Poettering, a Linuxot romba döntő ördögi eszköze, és a Sátán maga, vagy egy csodafegyver. Örök vita lesz ez, és nincs is nagyon értelme ebbe belefolyni.
Bár a legtöbb parancssoros megoldásnál a find parancsot ajánlja mindenki a fájl keresés elvégzéséhez, és egyéb tevékenységhez, de nem biztos, hogy mindig az a legjobb. Én most egy egyszerűbb, de jól használható CLI, azaz terminálos kereső programot mutatok be. Miért? Egyrészt a find viszonylag sokat tud, de igen sok paramétere közt elvész a lényeg, az egyszerű kezelhetőség. A fájl keresés megoldható GUI, azaz grafikus felületen is, hiszen nagyon sok jó fájlkereső program létezik. A legtöbb grafikus fájlkezelőben is van ilyen lehetőség.
A Pale Moon egy Firefox alapú nyílt forrásúwebböngésző. A kezelőfelületét a Firefox 28-as verziójából forkolták még az Australis bevezetése előtt, így jobban testreszabható maradt. A XULAPI-t is viszik tovább, amit a Firefox hamarosan megszüntet. Ezért kompatibilis a legtöbb Firefox kiegészítővel. Már készülnek egy saját kiegészítőgyűjteménnyel. A XUL sokkal mélyebb függvényhívásokat enged meg a bővítményeknek, így nemsokára jó pár kiterjesztés (addon) már csak Pale Moon-on fog működni teljes körűen, ilyen például a NoScript, DownThemAll!, Ghostery vagy a Greasemonkey.
Normalizáljuk az mp3 fájlok hangerejét az mp3gain segítségével. Bár sokféle normalizálás zámára alkalmas grafikus program van, és sok lejátszó támogatja a lejátszáskori normalizálást, de nekem a terminálos megoldás jött be. Ez a kis Linuxos program egyszerűen használható, gyors és elvégzi, amit kell.
Az Archívumkezelő GNOME alkalmazás (file-roller), és a ZIP fájlok kibontására - meglátásom szerint, tesztelésem alapján - a 7z alkalmazást használja, amely a p7zip-full csomag része. Nincs is az alkalmazással gond, csak az, ha egy Windows vagy macOS rendszeren tömörített ZIP fájl tartalmát bontom ki, akkor ebbe bizony beletörik a bicskája.
A Flatpak egy segédalkalmazás a szoftverek telepítéséhez, a csomagkezeléshez, és az alkalmazás virtualizációhoz a Linux terjesztéseken. A Snap, és AppImage csomagokhoz hasonlóan a Flatpak olyan „homokozó” környezetet biztosít, amely elkülöníti az alkalmazásokat a rendszer többi részétől. Kényelmes, és működőképes, hiszen az alkalmazások telepítéséhez és futtatásához szükséges függőségeket egy, az egyben tartalmazza. Arra azért illik figyelni, hogy előbbi okból a telepített alkalmazások helyfoglalása meglehetősen nagy.
GPS. Manapság ez a technológia, amit mindenki használ ahhoz, hogy odataláljon, ahova elindult. Mára már több rendszer is működik, hasonló megoldással: GPS, GLONASS, BeiDou, Galilelo, stb.. Ezeket a rendszereket a napjainkban megjelenő eszközök általában mind támogatják és jó esetben 5 méteres pontosságra is számíthatunk. Ez nem minden feladathoz jó, de navigációhoz megfelelő. Ha éppen minden jól megy, megfelelő számú műholdat lát a készülékünk. Ha nem, akkor bizonyos esetekben a pontosság nagy mértékben csökken, akár több tízméteres bizonytalansággal, aminek eredménye, hogy az aktuális vélt elhelyezkedésünk ide-oda ugrál, a készített nyomvonal csúnya lett. Régebben ennél pontosabbat csak statikus mérésekkel lehetett elérni, amelyhez két – geodéziai pontosságú – eszköz kellett és legalább 20 perc egy-egy hely megfelelően pontos méréséhez.
A megoldás: RTK!
Amióta egy régebbi munkahelyemen megtapasztaltam, hogy milyen a valós idejű, vagy utófeldolgozással megtámogatott RTK-val történő pozíció meghatározás, azóta vágyom egy ilyen eszközre. Csakhogy ezek a berendezések professzionális munkára vannak kitalálva, és az áruk is ennek megfelelően egymillió forint felett kezdődik. Szóval talán ez nem az az árkategória, amit egy hobbista megengedhet magának. Az RTK, azaz a Real-Time Kinematic megoldás a GPS és a hozzá hasonló technológiáján alapul, kiegészítve azt egy online vagy rádiójellel történő korrekcióval. Ugyanakkor itt is két eszköz van, egy ismert pozíciójú bázis (vagy azoknak a hálózata) és helyszínen lévő mérőeszköz. Általában a bázist helyettesíteni szokták egy cég által nyújtott szolgáltatással, amely perc alapon, vagy valamilyen előfizetési modellben biztosítja számunkra a korrekciós adatokat. Szóval a nagyobb beruházás mellé egy rendszeres havi költség is társul. Ezzel úgy gondolom keveseknek adatik meg, hogy – csak úgy – legyen otthon egy RTK képes eszköz.
Mennyivel kényelmesebb és egyszerűbb a weboldal hírlevelére vagy a hírcsatornájára való feliratkozás, mint az, ha mindennap meglátogatnánk a weboldalt a friss hírek miatt? Sokkal! Egy-egy oldalt? Dehogy, sok-sok oldalt, hosszú időt eltöltve a böngészőben minden egyes weboldal megnyitásával.