1971. július 31-én újabb mérföldkőhöz érkezett az emberiség űrkutatási története: David Scott, az Apollo 15 küldetés parancsnoka lett az első ember, aki járművet vezetett a Hold felszínén. Az eszköz, amellyel a történelmi utat megtette, a Lunar Roving Vehicle (LRV), azaz a holdjáró volt – egy akkumulátorral működő, négykerekű elektromos jármű, amelyet kifejezetten a holdfelszíni terepviszonyokhoz terveztek.

Az Apollo 15 küldetés volt az első, amely nem csupán tudományos felszerelésekkel, hanem egy mobil járművel is ellátta az űrhajósokat. A Holdjáró lehetővé tette, hogy az asztronauták sokkal nagyobb távolságokat tegyenek meg, így sokkal több geológiai mintát gyűjthettek össze, mint korábban. A LRV végsebessége körülbelül 13 km/h volt, de a valós mozgás gyakran ennél lassabb, az egyenetlen talaj és a biztonság miatt.

A holdjárót később még két másik küldetés is használta: az Apollo 16 és az Apollo 17 során. Összesen három ilyen járművet vittek a Holdra, és mindhárom a Hold felszínén maradt – ma is ott állnak, némán tanúskodva az emberiség kalandos múltjáról.

Az Apollo 15 holdjárója nemcsak technikai bravúr volt, hanem az emberi mobilitás kitágításának szimbóluma egy másik égitesten. A küldetés során David Scott és társa, James Irwin összesen közel 28 kilométert tettek meg a holdjáróval, ezzel megalapozva a jövőbeli bolygófelszíni kutatások mobilitási koncepcióját.

Az LRV fejlesztését a Boeing és a General Motors közösen végezte, és mindössze 17 hónap alatt sikerült megépíteniük a Holdon is működésképes prototípust – egyedülálló mérnöki teljesítmény az űrkutatás történetében.