1969. október 29-én Charley Kline, a UCLA egyetem hallgatója megpróbálta elküldeni a „login” szót egy számítógépre, amely a Stanfordi Kutatóintézetben (Stanford Research Institute) volt elhelyezve. Az ARPANET első kapcsolata révén végzett kísérlet során azonban a rendszer az „L” és az „O” betűk átvitele után összeomlott. Így az internet történetének legelső üzenete mindössze ennyi volt: „lo”. A kutatók eredetileg a „LOGIN” szót akarták beírni egy „Interface Message Processor” (IMP) segítségével, de Charley Kline, az UCLA hallgatója mindössze két karaktert tudott küldeni. Körülbelül egy órával később a rendszer helyreállt, és Kline végül sikeresen elküldte a „LOGIN” szót, amellyel létrejött az első teljes üzenet az ARPANET-en. Ez az esemény jelentette a modern internet kezdőlépéseit, amelynek alapját az ARPANET hálózati kísérletei fektették le.

Mi volt az ARPANET?

Az ARPANET egy kísérleti rendszer volt, amely a különféle típusú számítógépek hálózatba kapcsolásának akkor még radikális ötletét vezette be. A projektet az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Fejlett Kutatási Projektek Ügynöksége (Advanced Research Projects Agency, ARPA) támogatta, amelyet azóta DARPA névre kereszteltek.

Az ARPANET (Advanced Research Projects Agency Network) teljes egészében az amerikai kormány finanszírozásával jött létre a hidegháború idején, amely az Egyesült Államok és a Szovjetunió (SZU) közötti feszültséggel volt jellemezhető. Az amerikaiak egy olyan kommunikációs hálózatot fejlesztettek ki, amely nem hagyta őket sebezhető helyzetben, ha szovjet támadás érné őket. A hálózat eredeti célja teház az volt, hogy a kormányzati és katonai intézmények között megbízható és gyors kommunikációs csatornát biztosítson, azonban hamarosan kutatási és oktatási intézmények is csatlakoztak hozzá, így ez lett az első többhelyszínes számítógépes hálózat, amely egységesen működött.

Egy MIT tudóst, J.C.R. Licklider-t nevezték ki az új Információfeldolgozási Technológiai Iroda (Information Processing Techniques Office, IPTO) kutatásainak vezetőjévé. Az ARPA által 1969-ben fejlesztett hálózat célja az amerikai kormány felügyelete alatt álló katonai bázisok és kutatási osztályok összekapcsolása volt. Az ARPANET kezdetben négy független hálózati csomópontot kötött össze, amelyek a Kaliforniai Egyetemen (UCLA), a Stanfordi Kutatóintézetben (Stanford Research Institute, SRI), a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i kampuszán (UCSB) és a Utah Egyetemen helyezkedtek el. Az első ARPANET-csomópont akkor jött létre, amikor 1969. szeptember 2-án hálózati hardvert telepítettek az UCLA-n, és csatlakoztatták egy ottani gazdagéphez. Az ARPANET „születésnapját” azonban az első adatátvitel időpontja, 1969. október 29. jelzi.

1969: Az internet előfutára

Az UCLA mérnöki csapatát Leonard Kleinrock professzor vezette, amelyben a fiatal végzős hallgató, Vint Cerf is helyet kapott. Cerf később Bob Kahnnal dolgozott együtt a TCP (Transmission Control Protocol) és IP (Internet Protocol) protokollok fejlesztésén. Tehát, az ARPANET alapjai közvetlenül vezettek a modern internet kialakulásához.

A 70-es évek elején az egyetemek és más, a katonai komplexum számára dolgozó intézmények engedélyt kaptak az ARPANET-hez való csatlakozásra, és 1975 közepére körülbelül 100 csomópont létezett. A 70-es évek végére az ARPANET annyira kinőtte magát, hogy a csomagkapcsolási protokollja, a Network Control Protocol (NCP) már nem bizonyult megfelelőnek. 1972-ben az ARPANET kibővítette hatáskörét.

Az első Nemzetközi Számítógép- és Kommunikációs Konferencián (First International Conference of Computers and Communication) Washingtonban az ARPA tudósai bemutatták a rendszert, amely különböző számítógépeket kapcsolt össze 40 helyszínen. A washingtoni konferencia megalapította az Internetworking Working Group-ot (IWG), hogy koordinálja a jövőbeli kutatásokat. Ezzel párhuzamosan az ARPA tudósai folyamatosan finomították a rendszert. 1972-ben egy programot telepítettek, amely lehetővé tette az e-mailek küldését a hálózaton keresztül.

Így alakult az ARPANET további sorsa:

1972 – Az első e-mail programot Ray Tomlinson írta, amely mérföldkővé vált az ARPANET bővülő hálózatában, amely év végére már 24 helyszínt kötött össze.

1973 – Műholdas kapcsolatokat létesítettek Hawaii, az angliai University College of London és a norvég Royal Radar Establishment részvételével. Az ARPANET nemzetközivé vált, 37 helyszínt kapcsolva össze.

1974 – Vint Cerf és Bob Kahn publikálták a „A Protocol for Packet Network Intercommunication” című tanulmányt, amely a Transmission Control Protocol (TCP) tervezését ismerteti.

1980 – Az ARPANET első kiesése október 27-én következett be. A problémát egy véletlenül terjedő státusz-üzenet vírus okozta.

1983 – Az átváltás a gazda-gazda Network Control Protocolról (NCP) a TCP/IP-re, mint alapvető hálózati technológiára. Az ARPANET megosztásra került egy katonai (MILNET) és egy polgári részre.

1986 – Az NSFNET létrehozása 56 kbps-os gerinchálózati sebességgel.

1990 – Az ARPANET nyugdíjazása, miután a legtöbb egyetemi rendszert átállították az NSFNET-re. Az ARPANET projekt tehát 1990-ben megszűnt, de hozzájárult a távközlési iparban kialakult együttműködésekhez, amelyek megalapozták a modern internet és a világháló (World Wide Web) létrejöttét.

Ki biztosította a technológiát?

Az AT&T biztosította az 50 kbps-os kapcsolatot a két helyszín között, és a mérnökök analóg telefonhívást kezdeményeztek az üzenetek fogadásának megerősítésére. A BBN, egy kormányzati alvállalkozó szállította az Interface Message Processort (IMP), amely összekötötte a csomópontokat a hálózaton. Minden IMP egy 12 KB memóriával rendelkező Honeywell DDP-516 miniszámítógépből állt, és lehetővé tette, hogy az UCLA egyik gazdagépe (egy SDS Sigma 7, amely a SEX operációs rendszert futtatta) üzenetet küldjön az SRI termináljára (egy SDS-940-es számítógép, amely a Genie operációs rendszert futtatta).

Az 1969. október 29-i kommunikáció jelentős volt, mert ez volt az első alkalom, hogy egy szélessávú csomagkapcsolt hálózatot használtak – ez a kommunikációs technológia ma is a modern távközlési hálózatok alapját képezi. A csomagkapcsolás, amely dedikált csatorna nélkül működik, rugalmasabb és ellenállóbb hálózati architektúrát hozott létre a korábbi áramkör-kapcsolt rendszerekhez képest. Egy csomagkapcsolt hálózatban az üzenetek kisebb, önálló csomagokra bomlanak, és ezek különböző útvonalakon és médiumokon (vezetékes kapcsolat, rádió, műhold stb.) keresztül jutnak el a címzetthez, ahol újra összeállnak.

Hogyan vált az ARPANET internetté?

Az ARPANET 1973-ban nemzetközivé vált, amikor műholdas kapcsolatokat létesítettek az angliai University College of London és a norvég Royal Radar Establishment között, amelyek amerikai egyetemekhez kapcsolódtak. Az ARPANET hozzáférése tovább bővült 1981-ben, amikor az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapítványa (National Science Foundation, NSF) létrehozta a Számítástechnikai Hálózatot (Computer Science Network, CSNET). Ez végül az 1986-os NSFNET projekt létrehozásához vezetett, amely lefektette a mai internet alapjait.

A 70-es évek elején a tudósok host-to-host protokollokat is kifejlesztettek. Ezt megelőzően a rendszer csak távoli terminál hozzáférést biztosított egy hosthoz. 1974-ben az ARPA tudósai, együttműködve a Stanford Egyetem kutatóival, olyan protokollokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették a különböző hálózatok közötti kommunikációt: a Transmission Control Protocol / Internet Protocol (TCP/IP) protokollt.