A Csokonai Mikroklub, közismert nevén a Csoki Klub, a magyar retro számítástechnika egyik fontos közösségi helyszíne. A klub története még abból az időszakból ered, amikor a személyi számítógépek megjelenése teljesen új világot nyitott a fiatalok előtt, és egy Commodore 64, ZX Spectrum, Atari vagy Amiga köré egész közösségek szerveződtek. A Csoki Klub egyik legfontosabb szerepe éppen az volt, hogy olyan helyet biztosított, ahol a számítógépek iránt érdeklődők személyesen is találkozhattak egymással, megmutathatták programjaikat, játékokat és tapasztalatokat cserélhettek, valamint megismerhették a korszak új technológiáit. A klubban nem egyszerűen számítógépekről beszéltek: kialakult egy sajátos közösségi kultúra, amelyhez hozzátartozott a programok másolása és cseréje, a játék, a hardverek bütykölése, a különböző gépek összehasonlítása és az a természetes kíváncsiság, amely a korszak számítógépeseit jellemezte.
A Csoki Klub története azért is különleges, mert jól mutatja, hogyan alakult ki Magyarországon a számítógépes szubkultúra jóval az internet széles körű elterjedése előtt. Abban az időben nem lehetett egy problémára egyszerűen rákeresni a Google-ben, nem létezett YouTube, közösségi média vagy online fórumok tömege. Ha valaki megtudta, hogyan lehet egy programot betölteni, egy játékot működésre bírni, egy hardvert átalakítani vagy egy érdekes programozási trükköt megvalósítani, annak egyik legjobb módja az információ továbbadására az volt, hogy elvitte a tudását a klubba. Így a személyes találkozásoknak óriási jelentőségük volt. Egy-egy klubalkalom tulajdonképpen offline közösségi hálózatként működött: az emberek ismerték egymást, kapcsolatokat építettek, programokat és lemezeket cseréltek, és sokszor itt találkoztak először olyanokkal, akik hasonlóan rajongtak a számítógépekért.
A Csoki Klubhoz kapcsolódó világ természetesen nem állt meg a Commodore 64-nél. A magyarországi számítógépes közösség rendkívül sokszínű volt, így az idők során számos különböző platform képviselői megfordultak az ilyen találkozókon. A Commodore 64 és az Amiga mellett olyan gépek is előkerültek, mint a ZX Spectrum, az Atari, az Enterprise vagy éppen a Videoton TV Computer. Ezek a gépek ma már sokak számára muzeális tárgyaknak számítanak, akkor azonban a mindennapi szórakozás, tanulás és kísérletezés eszközei voltak. Egy számítógép birtoklása sokszor önmagában nem jelentette azt, hogy valaki pontosan tudta, mire képes a gép. A klubokban lehetett igazán megtapasztalni, hogy egy-egy gépből milyen dolgokat lehet kihozni.
A Csokonai Mikroklub később új formában is továbbvitte ezt a hagyományt. A mai klub már elsősorban a retro számítástechnika iránt érdeklődők találkozóhelye, ahol régi számítógépeket lehet látni, kipróbálni és természetesen egymással együtt beszélgetni róluk. A különlegessége éppen abban rejlik, hogy nem pusztán egy kiállításról van szó. A régi gépek itt nem üvegvitrinben pihennek, hanem használat közben is előkerülhetnek. Lehet velük játszani, programokat futtatni, régi hardvereket összehasonlítani, és közben olyan emberekkel találkozni, akiknek személyes emlékeik is vannak ezekről a gépekről.
Ez teszi a Csokonai Mikroklubot többé egyszerű retro számítástechnikai rendezvénynél. A klub egyszerre őrzi a magyar számítástechnikai kultúra emlékeit és teremti meg annak lehetőségét, hogy ez az örökség továbbadódjon a fiatalabb generációknak. Egy mai látogató számára például egy Commodore 64 már történelem lehet, miközben egy régebbi klubtag számára ugyanaz a gép a gyerekkor vagy a fiatalság meghatározó része. A találkozókon ezért természetesen keveredik a nosztalgia, a technikai érdeklődés és a közösségi élmény.
A Csoki Klub története tulajdonképpen arról is szól, hogy a számítástechnika soha nem csak a gépekről szólt. A hardverek és a programok önmagukban érdekesek, de az igazán fontos dolog mindig az volt, amit az emberek ezek körül létrehoztak. A klubok, a lemezcsere, a programozói közösségek, a demoscene, a játékosok és a lelkes amatőrök mind hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon is kialakuljon egy sajátos számítógépes kultúra. A Csokonai Mikroklub ennek a történetnek ma is élő darabja: egy olyan hely, ahol a régi gépek mellett a régi történetek, emlékek és ismeretségek is újra előkerülnek.
