A Csokonai Mikroklub ma is a legélőbb budapesti találkozóhelye a retró számítógépek, konzolok és klasszikus játékok rajongóinak. A klub a legendás Csoki Klub hagyományát viszi tovább: ugyanazon a történelmi helyszínen, a Csokonai Kulturális Központban gyűlnek össze péntek esténként azok, akik számára a Videoton TV Computer, a Primo, a Spectrum, a Commodore Amiga, a korai PC-k vagy más, mára „őskövületnek” számító gépek nem csak vasdarabok, hanem a hazai számítógépes kultúra emlékei.

A klub működése ma is nagyon gyakorlatias: a résztvevők ténylegesen beviszik a saját gépeiket, monitorjaikat, hosszabbítóikat, és a helyszínen szerelik, javítják, bemutatják, vagy egyszerűen csak használják őket. És hozzák az új fejlesztéseket is. A szervezők kifejezetten felhívják a figyelmet arra, hogy a helyszínen nincs tartós tárolási lehetőség, ezért minden szükséges eszközt magukkal kell vinniük a látogatóknak. Ez egyben meghatározza a klub technikai jellegét is: aki eljön, az szinte biztosan találkozik szétszedett házakkal, nyitott alaplapokkal, forrasztópákával, diagnosztikai kártyákkal, floppy-meghajtókkal és különféle átalakítókkal.

Időpontok és szervezés

A klub alapritmusa egyszerű: amikor a Csokonai Művelődési Központ nyitva tart, péntekenként 17 órától várják az érdeklődőket, az intézmény pedig jellemzően 21 óra körül zár. Ez a néhány óra intenzív „kockulásra” ad lehetőséget: beszélgetésekre, közös hibakeresésre, játékokra, improvizált bemutatókra. A belépő ára 1200 Ft alkalmanként, ami a helyszín és az infrastruktúra fenntartását segíti.

A közeljövőre vonatkozóan a szervezők konkrét menetrendet is közöltek, októberre:

• 10.09. – Klubnap
• 10.16. – Klubnap
• 10.23. – Nincs klub (nemzeti ünnep miatt)
• 10.30. – Klubnap

Helyszín és infrastruktúra

A klub a Csokonai Kulturális Központban (1153 Budapest, Eötvös u. 64-66.), a fenti klub helységben és a büfé melletti részben működik. A helyszín sajátossága, hogy kulturális központként alapvetően nem informatikai labor, így a klasszikus „hackerspace” infrastruktúra (fix szerverek, állandó műhelyasztalok, raktár) nem áll rendelkezésre. Ezért is kulcsfontosságú, hogy a résztvevők maguk gondoskodjanak monitorról, elosztóról, kábelekről, és minden egyéb kiegészítőről.

Technikai szempontból ez egy érdekes kompromisszum: a klub nem tud állandó, nagy teljesítményű gépparkot fenntartani, viszont cserébe rendkívül változatos a felhozatal. Egyik héten Videoton TV Computer, másikon Amiga 500 vagy 1200, esetleg korai 386/486-os PC-k, régi konzolok, vagy akár egzotikusabb, kelet-európai gépek jelenhetnek meg.

A Csoki Klub öröksége és a magyar „demoscene” háttere

A Csokonai Mikroklub nem a semmiből nőtt ki: a legendás Csoki Klub újjáéledése. A korabeli Csoki Klub a hazai számítógépes szcéna egyik fontos találkozópontja volt a 80-as és 90-es években. A „Stamps Back” című dokumentumfilm – amely a Vakondok sorozat részeként készült – részletesen bemutatja azt a korszakot, amikor Magyarországon a számítógépek és a szoftverek terjedése nagyrészt informális, féllegális vagy teljesen illegális csatornákon keresztül történt.

A filmben és a korszak visszaemlékezéseiben rendre előkerülnek olyan technikai és társadalmi jelenségek, mint:

• Becsempészett számítógépek – Nyugati gépek, amelyeket magánúton, sokszor vámellenőrzést megkerülve hoztak be az országba. Ezek között voltak korai Commodore, Atari, Sinclair és más rendszerek is. A pontos típusok és darabszámok nehezen rekonstruálhatók, de a jelenség létezése jól dokumentált.
• Feltört játékok és másolt kazetták – A kereskedelmi forgalomban nem vagy alig elérhető szoftvereket lelkes fiatalok törték fel, másolták, és terjesztették. A másolás technikailag sokszor magnókazettákra, később floppy lemezekre történt, különböző másolóprogramokkal és hardveres trükkökkel.
• Piacon árult videójáték-kazetták – A bolti kínálat hiányát részben pult alatti, piacokon zajló kereskedelem pótolta, ahol másolt kazetták és lemezek cseréltek gazdát.
• Postai floppy-csere – A közösség tagjai postai úton küldözgették egymásnak a lemezeket, gyakran saját készítésű „lemezújságokkal”, intrókkal, demókkal kiegészítve.
• Matáv telefonfülkékből hívott BBS-ek – A korai online kultúra egyik alapja a Bulletin Board System (BBS) volt, amelyhez sokan nyilvános telefonfülkékből csatlakoztak, analóg modemekkel. A film konkrétan említ amerikai BBS szerverhez csatlakozó Matáv telefonfülkét, ami jól illusztrálja, hogyan kapcsolódott a hazai szcéna a nemzetközi hálózathoz még az internet elterjedése előtt.
• Copy partyk és demoscene – A copy partyk olyan találkozók voltak, ahol a résztvevők egymás között cseréltek szoftvereket, demókat, játékokat, és gyakran helyben programoztak, grafikai vagy zenei produkciókat készítettek. Ezekből nőtt ki a magyar demoscene, amely később nemzetközi szinten is ismertté vált.

A Csoki Klub ebben a közegben egyfajta „fizikai hubként” működött: hely, ahol a technikai tudás, a szoftverek, a hardverek és a kapcsolatok találkoztak. A mai Csokonai Mikroklub ennek a hagyománynak a folytatója, csak éppen egy olyan korban, amikor az internet, a nyílt forráskód és a legális szoftverterjesztés már alapvetés, de a retró gépek iránti nosztalgia és a hardverközeli barkácsolás iránti vágy tovább él.

Csoki Klub régen:

Csoki Klub manapság és régebbi hírei.

Ha érdekel a Csoki Klub eredete, régi története, akkor nézd meg a Stamps Back nevű filmet:

Becsempészett számítógépek, feltört játékok, piacon árult másolt videójáték-kazetták, postai levélben küldözgetett floppy lemezek, amerikai BBS szerverhez csatlakozó Matáv telefonfülke, lemezújságok, copy partyk, Csoki klub, és az önszerveződő magyar számítógépes szcéna létrejötte a 80-as 90-es években.

Ilyen és ehhez hasonló izgalmas témákkal tervezi bemutatni a Vakondok dokumentumfilm-sorozat legújabb része, hogy hogyan terjedtek el Magyarországon a számítógépes játékok és más szoftverek, és hogyan indították be a hazai számítógépes életet lelkes fiatalok egy olyan korban, amikor a nyugaton készült szoftvereket nálunk még nem lehetett boltban kapni, és a számítógépeket is legtöbbször csempészve kellett az országba juttatni.