Körülbelül egy hónappal az első tesztüzenet sikeres továbbítása után létrejött az első állandó kapcsolat az ARPANet hálózatán belül. A kapcsolatot a UCLA (Kaliforniai Egyetem, Los Angeles) és a Stanford Kutatóintézet között hozták létre. Az ARPANet, amely a modern internet alapját képezte, ezzel a mérföldkővel tette meg az első lépést egy globális kommunikációs hálózat felé. Az 1969. november 21-én létesített kapcsolat mára az internet első valódi kapcsolatának tekinthető.

Egy MIT tudós, J.C.R. Licklider, kinevezésre került az új Információfeldolgozási Technológiai Iroda (Information Processing Techniques Office, IPTO) kutatásainak vezetőjévé. Az ARPANET hálózat volt az internet előfutára. Az ARPA által 1969-ben fejlesztett hálózat célja az amerikai kormány felügyelete alatt álló katonai bázisok és kutatási osztályok összekapcsolása volt. Az ARPANET teljes egészében az amerikai kormány finanszírozásával jött létre a hidegháború idején, amely az Egyesült Államok és a Szovjetunió (SZU) közötti feszültséggel volt jellemezhető. Az amerikaiak egy olyan kommunikációs hálózatot fejlesztettek ki, amely nem hagyta őket sebezhető helyzetben, ha szovjet támadás érné őket.

A 70-es évek elején az egyetemek és más, a katonai komplexum számára dolgozó intézmények engedélyt kaptak az ARPANET-hez való csatlakozásra, és 1975 közepére körülbelül 100 csomópont létezett. A 70-es évek végére az ARPANET annyira kinőtte magát, hogy a csomagkapcsolási protokollja, a Network Control Protocol (NCP) már nem bizonyult megfelelőnek. 1972-ben az ARPANET kibővítette hatáskörét.

Az első Nemzetközi Számítógép- és Kommunikációs Konferencián (First International Conference of Computers and Communication) Washingtonban az ARPA tudósai bemutatták a rendszert, amely különböző számítógépeket kapcsolt össze 40 helyszínen. A washingtoni konferencia megalapította az Internetworking Working Group-ot (IWG), hogy koordinálja a jövőbeli kutatásokat. Ezzel párhuzamosan az ARPA tudósai folyamatosan finomították a rendszert. 1972-ben egy programot telepítettek, amely lehetővé tette az e-mailek küldését a hálózaton keresztül.

A 70-es évek elején a tudósok host-to-host protokollokat is kifejlesztettek. Ezt megelőzően a rendszer csak távoli terminál hozzáférést biztosított egy hosthoz. 1974-ben az ARPA tudósai, együttműködve a Stanford Egyetem kutatóival, olyan protokollokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették a különböző hálózatok közötti kommunikációt: a Transmission Control Protocol / Internet Protocol (TCP/IP) protokollt.

1972 – Az első e-mail programot Ray Tomlinson írta, amely mérföldkővé vált az ARPANET bővülő hálózatában, amely év végére már 24 helyszínt kötött össze.

1973 – Műholdas kapcsolatokat létesítettek Hawaii, az angliai University College of London és a norvég Royal Radar Establishment részvételével. Az ARPANET nemzetközivé vált, 37 helyszínt kapcsolva össze.

1974 – Vint Cerf és Bob Kahn publikálták a „A Protocol for Packet Network Intercommunication” című tanulmányt, amely a Transmission Control Protocol (TCP) tervezését ismerteti.

1980 – Az ARPANET első kiesése október 27-én következett be. A problémát egy véletlenül terjedő státusz-üzenet vírus okozta.

1983 – Az átváltás a gazda-gazda Network Control Protocolról (NCP) a TCP/IP-re, mint alapvető hálózati technológiára. Az ARPANET megosztásra került egy katonai (MILNET) és egy polgári részre.

1986 – Az NSFNET létrehozása 56 kbps-os gerinchálózati sebességgel.

1990 – Az ARPANET nyugdíjazása, miután a legtöbb egyetemi rendszert átállították az NSFNET-re. Az ARPANET projekt tehát 1990-ben megszűnt, de hozzájárult a távközlési iparban kialakult együttműködésekhez, amelyek megalapozták a modern internet és a világháló (World Wide Web) létrejöttét.