Jack Mullin, villamosmérnök és a második világháborúban szolgáló amerikai híradótiszt, 1946. május 16-án tartotta az Egyesült Államok első nagy nyilvános bemutatóját egy új, kivételes hangminőséget nyújtó szalagos hangrögzítő technológiáról. A bemutatóra a Rádiómérnökök Intézetének (Institute of Radio Engineers) San Franciscó-i találkozóján került sor, ahol Mullin egy dzsesszzenekar felvételét játszotta le, amely a jelenlévő mérnökök szerint szinte megkülönböztethetetlen volt az élő előadástól.

A háború során Mullin Angliában állomásozott, ahol feltűnt neki, hogy a német rádióadásban hallható szimfonikus felvételek hangminősége messze felülmúlta az angolszász világban megszokott szintet. A később Németországban lefoglalt hadi felszerelések között lehetősége volt megvizsgálni az AEG által fejlesztett Magnetophon nevű elektroncsöves szalagos magnót, amelyet Németországban már 1941 óta használtak rádiófelvételekre.

Miután leszerelt a hadseregből, Mullin engedélyt kapott arra, hogy két darab Magnetophont és több tekercs üres szalagot hazavigyen – hivatalosan háborús szuvenírként. Otthon ezeknek a készülékeknek az elektronikáját amerikai alkatrészekkel korszerűsítette, és ezzel egy teljesen új szintre emelte a hangrögzítés minőségét.

Egy évvel később, 1947-ben Mullin fejlesztése eljutott Bing Crosby rádióműsorának technikai produceréhez, aki épp megoldást keresett a műsor (Philco Radio Time) gyenge felvételi minősége miatti hallgatói lemorzsolódásra. Mullin technológiája azonnali sikert aratott: Crosby nemcsak alkalmazta, de 50 000 dollárt fektetett az akkor még mindössze hatfős, Mullinnal együtt dolgozó Ampex nevű elektronikai vállalatba is. A cél az volt, hogy a módosított Magnetophon alapjaira építve kereskedelmi célra is alkalmas gépet fejlesszenek.

Az együttműködés eredményeként született meg az Ampex Model 200A szalagos magnó, amely 1948-tól került piacra, és alapjaiban változtatta meg a hangfelvétel iparágát. A készülék lehetővé tette az élő műsorok előzetes rögzítését és szerkesztését, ami korábban nem volt lehetséges ilyen hangminőség mellett.

Hatvan évvel később, 2008-ban az 50. Grammy-díjátadón az Ampex megkapta a Technikai Grammy-díjat, amelyben hivatalosan is elismerték, hogy a vállalat „forradalmasította a rádiózást és a hangrögzítést”

(kép)