1965. március 21-én a NASA elindította a Ranger 9 űrszondát, amely a Ranger-sorozat utolsó, pilóta nélküli holdfelderítő küldetése volt. A Ranger-program célja az volt, hogy részletes képeket készítsen a Hold felszínéről, ezzel segítve a későbbi emberes holdraszállásokat. A Ranger 9 volt az első holdszonda, amely kameráit közvetlenül az útirányába fordította, így képes volt 5 814 nagy felbontású képet készíteni a Hold felszínéről, mielőtt közel három nappal később becsapódott volna a kiválasztott célterületre, az Alpok-síkság (Alphonsus kráter) közelében. A küldetés egyik különleges eleme az volt, hogy élő televíziós közvetítésen keresztül sugározták a Hold felszínéről érkező videófelvételeket, lehetővé téve a nagyközönség számára, hogy első kézből figyelhesse a Hold felszínének részleteit.

A Ranger-program kulcsfontosságú volt a Hold meghódításában. Az itt szerzett adatok elősegítették az Apollo-program sikerét, amely néhány évvel később eljuttatta az első embereket a Holdra. A Ranger 9 és elődei bebizonyították, hogy az amerikai űrprogram képes pontosan célba juttatni űreszközeit és részletes vizuális adatokat gyűjteni, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a biztonságos leszállóhelyek kijelöléséhez.

A Ranger 9 küldetése méltó lezárása volt egy korszaknak, amely megalapozta az emberiség egyik legnagyobb tudományos és technológiai vívmányát: az Apollo-11 holdraszállását 1969-ben.