1971. február 6-án az Apollo–14 küldetés egyik asztronautája, Alan Shepard történelmet írt azzal, hogy végrehajtotta az első golfütést a Hold felszínén. Ehhez egy hatvasvégű ütőt (six-iron) használt, amelyet egy kőzetmintavevő szerszámhoz rögzített. Shepard ezzel a tettével nemcsak a sport és az űrkutatás kapcsolatát erősítette meg, hanem egy könnyed pillanatot is teremtett a tudományos küldetések közepette. Az alacsony gravitáció miatt a labda sokkal messzebb repült, mint a Földön lehetséges lett volna, bár pontos távolságát máig vitatják. Ez az esemény jól mutatja az emberi találékonyságot és azt, hogy az űrutazók a kemény munkájuk mellett is képesek voltak egy kis játékosságot csempészni a Hold misszióiba.

Egy különleges golfpálya: a Hold felszíne

A legtöbb golfozó igyekszik elkerülni a homokcsapdákat, de Alan Shepard, az Apollo–14 küldetés űrhajósa nem kerülhette el a Hold poros felszínét, amikor pontosan 50 évvel ezelőtt, 1971. február 6-án történelmet írt egy hatos vassal. Shepard az Apollo–14 holdraszállása során néhány percet arra szánt, hogy megmutassa golftudását a nézőknek egy élő közvetítésben. Két ütést hajtott végre, és a második után azt mondta a kamerába, hogy a labda "mérföldekre és mérföldekre" repült.

Bár a kijelentés hatásos volt, egy új elemzés szerint Shepard nagyot túlozhatott. A United States Golf Association (USGA) modern adatokat és holdi küldetések eredményeit elemezve arra jutott, hogy:

• Az első labda mindössze 24 yardot (22 métert) repült.
• A második labda pedig körülbelül 40 yardot (37 métert) tett meg.

Összehasonlításképpen egy 2019-es golfstatisztika szerint:

• Egy amatőr férfi golfozó átlagosan 216 yardot (198 métert) üt egy driverrel.
• Egy amatőr női golfozó pedig 148 yardot (135 métert) ér el.

Miért volt nehezebb Shepard számára?

Shepard nem egy szabványos golfütőt használt, hanem egy módosított mintagyűjtő eszköz végére erősített hatos vasfejet. Ennél is nagyobb akadályt jelentett a merev űrruha, amely miatt csak egy kézzel tudott lendíteni.

Victoria Nenno, az USGA történésze így fogalmazott:

"Csak egykezes ütést tudott végrehajtani, ami nem adja meg azt az erőt és sebességet, mint egy normál golfütés a Földön. Egy tipikus ütésnél a derék elfordulása és a lábak ereje is hozzájárul a lendülethez. Sajnos Shepardnak erre nem volt lehetősége."

Ezen kívül Shepardnak az 1970-es évek technológiai korlátai is nehezítették a dolgát. Ma már például a földi golfozók nedvességelvezető ruházatot használnak, amit akkoriban még nem fejlesztettek ki.

A jövőben egy tökéletesebb holdi golfütés?

A NASA Artemis-programja keretében a következő években ismét űrhajósokat küld a Holdra, immár sokkal rugalmasabb űrruhákban. Nenno szerint érdekes lenne látni, hogy egy fejlettebb űrruha milyen hatással lenne egy golfütésre a Holdon. Talán a jövő űrhajósai már valóban képesek lesznek "mérföldekre és mérföldekre" repíteni a labdát – és ezzel Alan Shepard álmát valóra váltani.