Korábban motorbicikliket tervezett és gyártott, és gyorsasági rekordokat állított fel, mielőtt a repülés iránt fordult volna az érdeklődése. Curtiss híres volt technológiai újításairól és arról, hogy megoldásokat keresett a légi járművek fejlesztésének számos kihívására. Glenn Curtiss repülőgépei olyan különleges kialakításúak voltak, hogy valóban csónakként lebegtek a vízen. A „repülőcsónak” (flying boat) elnevezés innen származik, és a repülőgépek egy új kategóriáját határozta meg, amely a vízi és légi közlekedés között képezett hidat. A Curtiss-féle repülőcsónakot úgy alakították ki, hogy a törzse egy csónaktesthez hasonló legyen, amely képes a vízen lebegni, felszállni és leszállni. A pusher konfigurációban elhelyezett motor a repülőgép hátsó részén kapott helyet, és a tolólégcsavarral csökkentette a vízfelületre gyakorolt ellenállást. Az elöl elhelyezett vezérsík (canard surface) további stabilitást biztosított a felszállás és leszállás közben.
Az első sikeres repülésre 1912. január 12-én került sor a kaliforniai San Diegóban, a Mission-öböl területén. A választott helyszín ideális volt, mivel a sima vízfelület megkönnyítette a felszállást és a leszállást. Curtiss repülőcsónakjai gyorsan felkeltették a haditengerészet érdeklődését. Az ilyen járművek különösen alkalmasak voltak tengerészeti felderítésre, mentési műveletekre és csapatszállításra. Az első világháború során számos repülőcsónakot használtak tengeralattjárók felkutatására és bombázására. A Curtiss Model H, amelyet gyakran "America"-ként emlegettek, az első világháború egyik legfontosabb repülőcsónakja volt. Ez volt az első olyan repülőgép, amelyet az Atlanti-óceán átrepülésére terveztek, bár az út végül a háború miatt elmaradt.
Curtiss repülőcsónakja nemcsak technológiai szempontból volt forradalmi, hanem az első vízi repülőgépek versenyében is győztesnek bizonyult. 1913-ban az egyik modellje megnyerte a Schneider Trophy-t, amely a hidroplánok számára rendezett nemzetközi verseny volt. Ez tovább növelte Curtiss hírnevét a repülés világában.
A katonai sikerek után Curtiss és más mérnökök a repülőcsónakokat kereskedelmi célokra is elkezdték alkalmazni. Az 1920-as és 1930-as években ezek a gépek luxusutakat kínáltak, például transzatlanti repüléseket, mivel képesek voltak szinte bármilyen vízfelületen leszállni és felszállni. Nemcsak feltaláló, nemcsak mérnök volt, hanem ügyes üzletember is. Saját cége, a Curtiss Aeroplane and Motor Company, az egyik legnagyobb repülőgépgyártóvá vált az Egyesült Államokban. A vállalat később összeolvadt a Wright Testvérek cégével, és a repülésipar egyik legnagyobb szereplőjévé vált. Curtiss munkássága inspirálta a legendás Boeing Clipper hidroplánt, amely az 1930-as és 1940-es években a hosszú távú repülés szimbóluma lett. Ezek a luxusrepülőgépek a Curtiss által kifejlesztett alapelvekre épültek.
Curtiss találmánya tette lehetővé a hidroplánok későbbi generációit. A repülőcsónakok tervezési elvei ma is alapját képezik a modern vízi repülőgépek fejlesztésének, és Glenn Curtiss öröksége tovább él ezekben az innovációkban. Glenn Curtiss találmánya nemcsak technológiai bravúr volt, hanem egy olyan jövő képét is megfestette, ahol a víz és a levegő közötti átmenet természetes részévé válik a közlekedésnek. Ez az első repülőcsónak fontos lépés volt a modern hidroplánok kifejlesztése felé, és Curtiss ezzel végleg beírta nevét a repüléstörténet nagyjai közé.
