Herman Hollerith 1889. január 8-án kapott amerikai szabadalmat forradalmi találmányára, a lyukkártyás számológépre. A készülék lyukkártyák segítségével gyorsította fel az adatfeldolgozást, és kulcsszerepet játszott az 1890-es amerikai népszámlálás során, drámai módon csökkentve a feldolgozási időt. Hollerith újítása egy új dimenziót jelentett az automatizált adatfeldolgozás történetében. A lyukkártyás rendszereket a következő évtizedekben világszerte alkalmazták üzleti, kormányzati és tudományos területeken.
Az Egyesült Államok 1880-as népszámlálásán 55 millió ember adatait gyűjtötték össze. Az adatokat 500 ember összesítette 36 szempont szerint 7 éven keresztül. Herman Hollerith (1860-1929) német származású amerikai statisztikus ennek láttán találta ki, hogy a Jacquard deszkalapjaihoz hasonló perforált kártyákat adatfeldolgozásra is lehet használni. Egy kártyára egy ember adatait lyukasztotta. Maga a lyukasztás kézi munkával történt.
Az adatok feldolgozására olyan rendszert használt, ahol a lyukkártyák elektromos érintkezők között mentek át. Ahol a kártyán lyuk volt, az áramkör bezárult. Így a lyukakat meg lehetett számolni. Miután készülékére 1889-ben szabadalmat kapott, ezzel dolgozta fel az USA 1890-es népszámlálási adatait — mindössze négy hét alatt. Mivel Mr. Hollerith elektromos osztályozó rendszere segítségével könnyű volt a számolás, bizonyos kérdéseket most tehettünk föl először. Ilyenek például:
- A született gyerekek száma.
- Az élő gyerekek száma.
- Az angolul beszélő családok száma.
Az elektromos rendszerező gép lehetővé tette, hogy a jegyzékekből minden információt összegyűjtsünk, akármilyen módon szerepelnek is bennük.
Hollerith a szóban forgó kártyákat 6 5/8-szor 3 1/4 hüvelykesre tervezte (körülbelül 17x8 cm). Azért kellett ezt a méretet választania, mert a Szövetségi Nyomdában ekkor ilyen méretűnek gyártották az akkori egy dolláros pénzjegyeket. Érdekes, hogy a lyukkártyák ekkorák is maradtak egészen az elavulásukig.
Hét évvel később, 1896-ban, Hollerith megalapította a Tabulating Machine Company nevű vállalatot, hogy kereskedelmi forgalomba hozza találmányát. Az adatfeldolgozó eszközök iránti kereslet folyamatosan nőtt, és 1911-ben a cég három másik vállalattal egyesült, megalapítva a Computing-Tabulating-Recording Company (CTR) vállalatot. 1924-ben a CTR átnevezte magát International Business Machines Corporation (IBM) névre, amely a 20. század egyik legbefolyásosabb és legismertebb technológiai óriásává vált. Hollerith találmánya tehát nemcsak a modern adatfeldolgozási rendszerek alapjait teremtette meg, hanem közvetve az IBM legendás történetének kezdete is volt.
A lyukkártyák uralma egészen az 1970-es évekig tartott, amikor az elektronikus adatfeldolgozás már teljesen átvette a helyüket. Mégis, a modern számítástechnika olyan fogalmai, mint az adatszerkezetek, sorozatok kezelése és a gépi olvasás mind a lyukkártyás rendszerek örökségét hordozzák.
