42 éves az IBM PC

kami911 képe

Negyvenkét évvel ezelőtt, 1981. augusztus 12-én mutatták be New Yorkban az IBM 5150 nevű személyi számítógépet. Az esemény során napvilágot látott, hogy ez a remekmű 1565 dollárért lesz elérhető - amely ma 4500 amerikai dollárnak felelne meg. A gép központi egysége az Intel 8088-as processzor volt, melyet 16-64 kilobájt rendszermemória kísért, de ennek a kapacitása akár 256 kilobájtig is bővíthető volt. Az első IBM PC inkább a szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre és alapvető programozási feladatokra volt optimalizálva, míg a mai eszközök sokoldalúbbak és sokkal több alkalmazási területen használhatók. Az elérhető technológiai előrelépésnek köszönhetően a mai eszközökben a kisebb méret és magasabb teljesítmény összefonódik, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy szinte bárhol és bármikor hozzáférjenek az információkhoz és a szórakozáshoz.

Az első IBM PC technikai specifikációi:

  • Processzor: 4.77 MHz-es Intel 8088 processzor
  • Memória: 16-64 kB RAM
  • Tároló: 160 kB-os lemezmeghajtó (opcionálisan 5.25 hüvelykes floppy lemez)
  • Grafika: MDA (Monochrome Display Adapter) vagy CGA (Color Graphics Adapter) kártya
  • Hang: Hangkártya nélkül
  • Operációs rendszer: PC-DOS

Összehasonlítva a mai számítógépek és mobiltelefonok specifikációival, az eltérések jelentősek:

  • Processzor: A mai gépekben és telefonokban többmagos processzorok találhatók, amelyek sokkal magasabb órajelen működnek (gyakran több GHz sebességűek).
  • Memória: A mai eszközökben sokkal nagyobb memória áll rendelkezésre, akár több gigabájt (GB) vagy kiszolgálók esetében akár terabájt (TB) méretben. Az első IBM PC-hez képest ez egy hatalmas előrelépés.
  • Tároló: A merevlemezek és a flash meghajtók fejlődésének köszönhetően a mai eszközökben sokkal nagyobb tárolókapacitás érhető el, sokkal gyorsabban és jóval kedvezőbb áron. A merevlemezek több terabyte (TB) méretűek lehetnek, míg a flash meghajtók közül is elterjedőben vannak a terabájtos méretű meghajtók, amelyek gyorsabbak és energiatakarékosabbak is.
  • Grafika: A mai eszközökben sokkal fejlettebb grafikus kártyák találhatók, amelyek képesek a magas felbontású, 3D-s tartalmak megjelenítésére és valós idejű játékok futtatására.
  • Hang: A mai gépek és telefonok fejlettebb hangrendszerrel rendelkeznek, amelyek képesek a magas minőségű zenelejátszásra és a térhangzás élményének előállítására.
  • Operációs rendszer: A mai eszközökben a legmodernebb operációs rendszerek futnak, amelyek sokkal gazdagabb funkciókat és felhasználói élményt kínálnak, mint az eredeti PC-DOS.

Az eredeti IBM PC a legbefolyásosabb mikroszámítógép, amely az 8088-as processzort használta. Az órajel frekvenciája 4,77 MHz (4/3-a az NTSC színkitörés frekvenciájának). Az IBM mérnökeinek és más alkalmazottainak néhányan az IBM 801 processzor használatát szerették volna, néhányan a Motorola 68000-at részesítették előnyben, mások pedig egy kis és egyszerű mikroprocesszor mellett érveltek, mint például a MOS Technology 6502 vagy a Zilog Z80, amelyek korábbi személyi számítógépekben voltak használatban. Azonban az IBM-nek már volt tapasztalata az Intel chipek használatával saját termékeiben, és megszerezte az 8086 család gyártási jogait is.

Az IBM az 8088-at választotta az 8086 helyett, mert az Intel jobb árat kínált az előbbinek, és több egységet tudott szállítani. Egy másik tényező az volt, hogy az 8088 lehetővé tette a számítógép módosított 8085-ös tervezésen alapuló kialakítását, mivel könnyen tudott kommunikálni a legtöbb nMOS chippel, amelyek 8-bites adatbuszokkal rendelkeztek. Ezek a komponensek érettek és ezáltal gazdaságosak voltak. Ide tartoztak az eredetileg támogató és perifériás funkciókhoz tervezett IC-k az 8085-ös és hasonló processzorok körül (nem kizárólag Intel termékek), amelyek már sok mérnök számára jól ismertek voltak, tovább csökkentve a költségeket.

Az IBM PC (IBM Personal Computer) körül számos érdekesség található:

  1. Fejlesztők: Az IBM PC projektet vezető fejlesztők között szerepeltek Philip Don Estridge, a projekt vezetője, és William C. Lowe, aki irányította a fejlesztési csoportot. A fejlesztőcsapat fontos tagjai közé tartoztak az IBM mérnökei és tervezői.

  2. Nyitott architektúra: Az IBM PC az egyik első személyi számítógép volt, amely nyitott architektúrával rendelkezett. Ez azt jelenti, hogy más gyártók is létrehozhattak és értékesíthettek kompatibilis hardvereket és szoftvereket a PC-hez. Ez hozzájárult a PC platform gyors elterjedéséhez és fejlődéséhez.

  3. BIOS: Az IBM PC rendelkezett egy beépített rendszerrel, amelyet Basic Input/Output System (BIOS) néven ismerünk. A BIOS lehetővé tette a hardver inicializálását és az operációs rendszer betöltését a gép bekapcsolásakor.

  4. „8088-as” Processzor: Az eredeti IBM PC-ben használt processzor az Intel 8088 volt. Bár csak 8 bites adatbuszú, az 8088-as (más néven iAPX 88) mikroprocesszor egy változata az Intel 8086-nek. 1979. június 1-jén mutatták be, és az 8088-nak egy nyolc-bites külső adatbusza van az 8086 16-bites buszával szemben.

  5. Bill Gates és a PC-DOS: Az IBM a Microsofttal együttműködve fejlesztette ki a PC-DOS-t (Personal Computer Disk Operating System), amely az IBM PC operációs rendszere volt. Ez a megállapodás segített a Microsoftnak megerősíteni pozícióját a számítógépes szoftverpiacban.

  6. Rajongói közösség: Az IBM PC és kompatibilis gépek rajongói és fejlesztői közössége széleskörű és aktív volt. A „retrocomputing” mozgalomnak köszönhetően ma is sokan érdeklődnek és aktívak a régi PC-kkel való kísérletezésben és fejlesztésben.

  7. Billentyűzet és egér: Az IBM PC jelentősége nem csak a hardverben és az operációs rendszerben rejlett, hanem abban is, hogy népszerűsítette a billentyűzeteket és az egerek használatát, amelyek azóta is a számítástechnika alapvető eszközei.

  8. Az "IBM kompatibilis" jelenség: Az IBM PC sikere és az általa megteremtett architektúra miatt a "PC" kifejezés az idők során "IBM kompatibilis" számítógépekre és szoftverekre utal, amelyek az eredeti IBM PC-vel kompatibilis módon működnek.

  9. Az első alkalmazás: Az első alkalmazás, amely az eredeti IBM PC-hez elérhető volt, az 1981-ben kiadott „Microsoft Adventure” játék volt. Ez a kalandjáték hatalmas méretű, 32 kB-ot foglalt le, ami akkoriban jelentősnek számított.

  10. Az első "Ctrl+Alt+Del": Az IBM PC-hez tartozó operációs rendszer, a PC-DOS, híres lett a "Ctrl+Alt+Del" billentyűkombinációról, amelyet a rendszer újraindításához vagy az aktív program bezárásához lehetett használni. Ezt a kombinációt a felhasználóknak kellett használniuk, mivel nem volt külön gomb a rendszer újraindításához.

  11. Megkésett bemutatkozás: Az IBM eredetileg nem számított komoly versenyzőnek a személyi számítógép piacán. A fejlesztési idő és a szükséges tesztek miatt az IBM PC bemutatkozása jóval a konkurenciától elmaradt, de végül mégis meghatározó hatással volt az iparágra.

  12. PC World magazin: Az "IBM PC World" magazin alapjaiban segítette elő az IBM PC terjedését és népszerűségét. A magazin segített a felhasználóknak megérteni és kihasználni a számítógépek lehetőségeit.

  13. Emlékezetes reklámok: Az IBM PC reklámkampányai, például a híres „Charlie Chaplin” reklám, segítettek az IBM PC-t új és érdeklődő vásárlók felé népszerűsíteni.

  14. Az asztali iroda elterjedése: Az IBM PC széles körben hozzájárult az asztali irodák kialakulásához és a számítógépek mindennapi üzleti és munkahelyi használatához.

A PC-DOS és az MS-DOS története szorosan összekapcsolódik, és a Microsoft a központban áll.

A PC-DOS (Personal Computer Disk Operating System) eredetileg az IBM személyi számítógépeihez készült operációs rendszer. Az IBM PC bevezetésekor az IBM szükséget érzett egy operációs rendszerre, hogy a gépek használhatók legyenek. Ebben az időben az IBM megközelítette a Microsoftot azzal, hogy segítsen nekik fejleszteni egy operációs rendszert.

Bill Gates és a Microsoft eredetileg azt javasolta az IBM-nek, hogy vásárolja meg a Digital Research által készített CP/M operációs rendszert, de a tárgyalások nem jártak sikerrel. Ezután a Microsoft megállapodott az IBM-mel abban, hogy ők készítenek egy új operációs rendszert az IBM PC-hez. Ez a megállapodás vezetett a PC-DOS létrehozásához, amely az IBM PC-hez mellékelt operációs rendszer volt. Később, amikor a számítógéppiac fejlődött és más gyártók is kompatibilis gépeket kezdtek gyártani az IBM PC-vel, a PC-DOS lett az alapvető operációs rendszer számos "IBM kompatibilis" géphez. A Microsoft nem vásárolta meg közvetlenül a DOS-t, nem is ők fejlesztették az alapokat, hanem egy licencszerződést kötött az SCP-vel az 86-DOS nevű operációs rendszerükre, ami később az MS-DOS és a PC-DOS alapjául szolgált:

  1. SCP (Seattle Computer Products) fejlesztése: Az 86-DOS-t a Seattle Computer Products (SCP) nevű cég fejlesztette. Tim Paterson volt a fő fejlesztője. Az SCP eredetileg az Intel 8086 processzorhoz készítette az operációs rendszert.

  2. Microsoft és az SCP: A Microsoft 1979-ben kapcsolatba került az SCP-vel, mivel az Intel 8086 processzorhoz szükségük volt egy operációs rendszerre. Az SCP megállapodott abban, hogy licenceli az 86-DOS-t a Microsoftnak.

  3. Licensz és módosítások: A Microsoft később továbbfejlesztette az 86-DOS-t, és a CP/M és az IBM PC számára alkalmassá tette. Ezt az új verziót hívták MS-DOS-nak (Microsoft Disk Operating System).

  4. IBM megkeresése: Az IBM megkereste a Microsoftot 1980-ban, hogy segítsenek nekik egy operációs rendszer kifejlesztésében az új IBM PC-hez. A Microsoft vállalta a feladatot, és az IBM PC-hez a Microsoft által fejlesztett PC-DOS-t mellékelték.

Azonban fontos megjegyezni, hogy az 86-DOS fejlesztése és a Microsoftkal való licencszerződés nem volt teljesen problémamentes. A Microsoft módosításokat végzett az 86-DOS-on, és az eljárás során némi feszültség alakult ki az SCP és a Microsoft között. Az ügyet később jogi úton is rendezni kellett.

Az 86-DOS és a Microsoft közötti feszültségek részben abból adódtak, hogy a Microsoft jelentős módosításokat végzett az eredeti 86-DOS kódjában, és ezen módosításokat a saját operációs rendszerük, az MS-DOS (illetve a PC-DOS) fejlesztéséhez használták fel. Az SCP eredetileg csak egy olyan operációs rendszert fejlesztett, amely az Intel 8086 processzort támogatta, és nem tervezte a fejlesztését más gépekhez vagy processzorokhoz. Amikor a Microsoft és az SCP között létrejött a licencszerződés, a Microsoft hozzáférhetett az 86-DOS kódjához, és elkezdte módosítani azt, hogy kompatibilissé tegye az IBM PC-hoz és a CP/M-hez, amely egy másik operációs rendszer volt. Az SCP azonban úgy érezte, hogy a Microsoft túl sokat vett el az ő eredeti kódjából, és jelentős beavatkozást végzett a fejlesztés során. Ezért a Microsoft és az SCP között jogi viták és feszültségek alakultak ki a módosítások és a kód tulajdonjoga miatt. Az SCP azt állította, hogy a Microsoft visszaélt a licencszerződéssel, és megsértette az eredeti megállapodást.

A jogi viták és a feszültségek ellenére a Microsoft továbbfejlesztette az 86-DOS-t, és az MS-DOS operációs rendszert hozta létre, amely jelentős sikert és elterjedést ért el. Az ügy később jogi megállapodással zárult le, amelyben a Microsoft fizetett az SCP-nek az elvégzett munkáért és a vitás kérdések rendezéséért. A Microsoft és az 86-DOS története az MS-DOS és a PC-DOS fejlesztésének alapját képezte, és ennek köszönhetően született meg egy olyan operációs rendszer, amely meghatározó szerepet játszott a számítástechnika történetében.

Az MS-DOS (Microsoft Disk Operating System) ugyanazt az operációs rendszert jelentette, mint a PC-DOS, de azoknak a gépeknek volt szánva, amelyek nem az IBM PC-k voltak, de a kompatibilitása okán lényegében ugyanazt a rendszert használták. A PC-DOS és az MS-DOS közötti különbség gyakorlatilag csak a névben és a licenszben merült ki. Az MS-DOS az idők során a PC platform egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb operációs rendszere lett. Számos verziója jelent meg a különböző hardverek és szoftverek támogatására. A MS-DOS egyik kiemelkedő verziója az MS-DOS 6.22 volt, amely hosszú ideig népszerű maradt a felhasználók körében.

Az MS-DOS és a PC-DOS hatalmas szerepet játszottak a PC platform elterjedésében és fejlődésében, és jelentősen hozzájárultak a számítógépes kultúra kialakulásához.

Az MS-DOS és a PC-DOS folyamatos fejlődése és azokhoz képest a DR DOS (Digital Research Disk Operating System) bemutatása jelentős események voltak a személyi számítógép operációs rendszerek történetében.

  1. MS-DOS és PC-DOS fejlődése: Az MS-DOS és a PC-DOS kezdetben a 1.0 verzióval indultak, amely alapvető parancssori funkciókat és fájlkezelést kínált. Az évek során folyamatosan fejlődtek, újabb verziók hoztak fejlesztéseket és új funkciókat, például jobb fájlkezelést, kiterjesztett memóriakezelést és hardver-támogatást. Az MS-DOS 6.22 volt az egyik legutolsó kiemelkedő verzió, amely sok funkcióval és fejlesztéssel rendelkezett.

  2. DR DOS és a versengés: A Digital Research is belépett a számítógép operációs rendszerek piacára a DR DOS-szal. A DR DOS a CP/M után született és eredetileg versenytársa volt az MS-DOS-nak. A DR DOS több funkciót és fejlesztést kínált, mint az akkori MS-DOS verziók, például kompakt lemezmeghajtó-támogatást és jobb memóriakezelést.

  3. Microsoft és az antitröszt vádak: A Microsoft szerepe és befolyása a számítógép operációs rendszerek piacán fokozatosan nőtt. Az MS-DOS népszerűsége miatt a Microsoft egyre erősebb pozíciót ért el a piacot alakító vállalatok között. Ez vezetett antitröszt vádakhoz, amelyek azt állították, hogy a Microsoft visszaél a piaci dominanciával a versenytársak kiszorítására.

  4. DR DOS és a végső verziók: A DR DOS is folyamatosan fejlődött, és újabb verziók készültek. A DR DOS 6.0 és 6.1 verziói sok hasznos funkciót kínáltak, és a Digital Research később eladta a DR DOS-t a Novellnek.

  5. Alternatív DOS-ok: A DR DOS mellett más alternatív DOS-ok is léteztek, például a FreeDOS egy nyílt forráskódú operációs rendszer, amelynek célja egy ingyenesen elérhető, DOS-kompatibilis alternatíva létrehozása. A FreeDOS-t fejlesztő közösség arra törekszik, hogy olyan rendszert hozzon létre, amely kompatibilis a klasszikus MS-DOS-szal, de továbbfejlesztett és modern funkciókkal rendelkezik. A FreeDOS a régi DOS alapú alkalmazások futtatását célozza meg, emellett támogatja a modern hardvert és szolgáltatásokat is. Bár a FreeDOS alapvetően célzott a kompatibilitásra és a régi szoftverek futtatására, későbbi verziókban fejlesztették a fájlrendszer támogatását, a hálózati képességeket és más modern funkciókat. Az eredeti IBM PC-n való futtatás esetén fontos figyelembe venni az adott gép hardverkorlátait. Mivel a FreeDOS egy továbbfejlesztett rendszer, azonban az eredeti IBM PC esetében néhány funkció és támogatás lehet korlátozott vagy hiányzik. A FreeDOS inkább a régebbi, de még mindig hasznos szoftverek és alkalmazások futtatására alkalmas modern hardvereken vagy emulátorokon.

Az MS-DOS és a PC-DOS továbbfejlesztése során a Microsoft által vezetett innováció és a piacon való dominancia hozzájárult a PC platform és az operációs rendszerek elterjedéséhez. A DR DOS a verseny és az innováció szempontjából jelentős szerepet játszott, bár sosem érte el az MS-DOS sikert és népszerűséget.

A korszak meghatározó mérföldkövei a Microsoft számára:

1975: Bill Gates és Paul Allen megalapítja a Micro-Soft nevű céget. Az első projektek között szerepelt egy BASIC programnyelvet futtató rendszer kifejlesztése az Altair 8800 mikroszámítógépre.

1980: A Microsoft kap szerződést a Seattle Computer Products-tól (SCP) az 86-DOS (Digital Research Disk Operating System) fejlesztésére.

1981: Az IBM felkéri a Microsoftot, hogy segítsen nekik az IBM PC-hez operációs rendszer kifejlesztésében. A Microsoft megvásárolja az SCP-től az 86-DOS jogait, és elkészyti az IBM PC DOS-t, illetve a nem IBM gépekhez készült továbbfejlesztett MS-DOS-t.

1985: A Microsoft bemutatja az első verzióját a Windows operációs rendszernek.

Hozzászólások

További érdekességek

Az MDA grafikus kártya csak monokróm karaktereket tudott megjeleníteni. Azaz a rendszer csak ACSII kódokat küldött a kártyának, amiből az karakter képeket formált, ezek egységesek voltak, és egy méretűek. Nagyításra / méretváltoztatásra nem volt lehetőség, kivéve ha a monitor ezt nem támogatta, csak a monitor kezelőgombjaival lehetett össze vagy széthúzni az elektronsugarakat. Az MDA használathoz voltak különféle színű monitorok, ezek zöld, vagy sárga, később fehér karaktereket tudtak megjeleníteni. (egy monitor csak egyféle színt tudott)

A CGA grafikus kártya már színes és pixelgrafikus volt, de tudott karaktermódot is. A CGA üzemmódban 160x100 pixelt, 16 színnel, 320x200 pixelt 4 színnel, 640x200 pixelt 2 színnel tudott.

A billentyűzet 5 tüskés DIN csatlakozót használt, amit a korabeli sztereó hangkábeleken használtak, és ugyanilyenből volt még egy a külső adattároló (kazettás magnó) csatlakozásához a hátoldalon.

Ahogy a képeken is látszik, 5 bővítőhelye volt a gépnek, ez is elsőség, az addigi gépek esetében ilyen nem volt. Az 5 bővítőhely nagyon kevésnek bizonyult később, mert az ipar ráállt erre az üzletre, és ontották a különféle bővítőkártyákat, ami oda vezetett, hogy a gépek tulajdonosainak mérlegelni kellett, hogy melyek a feltétlen szükséges kártyák.

Bővítőkártya kellett a flopi meghajtókhoz, a nyomtató porthoz, az egérhez, a monitorhoz, hangkártyához, hálózathoz, mindenféle egyedi ipari alkalmazásokhoz,  és memóriát bővíteni is lehetett erre szolgáló bővítő kártyával, (ez lett az Expanded memory, ami a rendszer memóriától elkülönült, és adott szoftverek tudták használni)

Később, az XT kiadásakor javított a helyzeten, hogy sokkal több bővítőhelye volt, és már merevlemezt is támogatás is volt, és ekkor az IBM kiadta az 5161 Expansion unit nevű egységet, ami az XT-hez szánt, de kompatibilis volt az első, fenti géppel is, ezzel további bővítőhelyeket, és merevlemez csatlakozási lehetőséget kapott az 5150-es modell (az első gép)

1982-ben megjelent a Hercules kártya, ami tarolt, mert amellett, hogy videokártya volt, tartalmazott egy nyomtató portot is, Egy kártyán kettő! Egyszerre tudott CGA és MDA üzemmódot, de MDA üzemben sokkal nagyobb volt a felbontása (720x350), ami szép, éles és sima vonalú karaktereket jelentett. Max CGA felbontása pedig 720X384 volt, (csak fekete-fehér) A kicsit eltérő felbontások miatt a grafikus alkalmazások kissé elnyújtottak voltak, de a Windows támogatta a kártyát, az tartotta az arányokat.

További érdekesség, hogy nem volt rendszerórája a gépnek, és a következő modelleknek sem.

A rendszeróra 1984-ben, az AT-nál jelent meg, ami már 80286-os procit kapott.

Az IBM PS/2 modell 1988-ban jelent meg (Addig számos modell került kiadásra)

Ez a modell külön említést érdemel, mert:

- Bevezette a róla elnevezett billentyűzet és egér csatlakozót. Mai napig használják ezeket egyes alaplapokon.

- Bevezette a VGA monitort és csatlakozót (D-SUB 15 pin). /Amit ma is ismerünk. A VGA felbontása kezdetben 640x480 pixel volt 16 színnel, de tudott 320x200 pixelt 256 színnel. Későbbi modellek már támogatták az 1024x768-as felbontást.

- Az IBM ezzel a modellel új belső kártyacsatlakozókat talált ki, az MCA-t, ami rendkívül finom és előrehaladott technológia volt. Az IBM azt gondolta, ennek a licencbevételeivel kaszálni fog. De az ipar inkább az egyszerűbb és olcsóbb PCI-t preferálta. Az MCA sebessége megegyezett a PCI sebességgel, de sokkal több mindent támogatott, mint hiba jelzés és loggolás, videofolyam támogatás, kártya-kártya közötti közvetlen kommunikáció, stb. A későbbi PCI-X jobban hasonlít az MCA-ra, de az sem tud annyi mindent, mint amire az MCA képes volt.

- A PS/2 dual BIOS-s volt, volt egy védett módú BIOS-a (ABIOS) az OS/2 számára, és volt egy másik, a CBIOS, azaz Compatible BIOS a DOS és többi szoftver számára, de ez tartalmazott egy BASIC rendszert is.

Értékelés: 

0
Még nincs értékelve