Megjelent a Linux kernel 6.1-es verziójának első kiadásra jelölt verziója. Ez Linus Torvalds jelentette be, a kódbeolvasztási időablak lezárásaként a tesztelési és hibajavítási fázis indult el a kiadásra jelölt verziók közzétételével. Linus-t sokkolja, hogy vannak olyanok, akik a kódbeolvasztási időablak végére ütemezik az új kódok beküldését. Hanyagság lenne, nem törödömség? Netán túlterheltség, vagy az időablakok nem megfelelő értelmezése?
Ezzel kapcsolatban a Főpingvin így fogalmaz:
Ha már a frusztrációnál tartunk, hadd mondjam el, hogy miután megkaptam a gépemet (aminek memóriahibája nehezítette az elmúlt heteit) rendezgettem a különböző frusztráló késői pull kéréseket, hogy utolérjem magamat a beolvasztás időablakra (merge window). Ezt már korábban is említettem, de _igazán_ elég bosszantó, hogy jó néhány pull kérés az beolvasztás időablakra utolsó napjaiban.
Igaz, a beolvasztási ablak két hét, ennek kell elegendőnek lennie arra, hogy legyen időm átnézni a dolgokat, nem pedig „két hét, hogy sietve összeállítsak egy kódbeküldési ágat, amit a második hét péntekén elküldesz Linusnak". Az egész „éjszakázzunk végig, hogy az osztálytalálkozó előtti napra be tudjuk adni a dolgozatot” – ez olyasmi, amit a középiskola után már nem csinál az ember, pláne nem a kernel fejlesztésnél.
A szabály az, hogy a nekem küldött dolgoknak előbb kell elkészülniük, mint az beolvasztás időablak megnyílik, nem pedig az beolvasztás időablak alatt. Természetesen némi engedményt adva a „zajlik az élet” esetekre – ami érthető is, de hogy néhány ember úgy kezeli az beolvasztás időablak végét, mintha az lenne a határidő, és figyelmen kívül hagyják, hogy az egésznek „el kellett volna készülnie, a beolvasztás időablak megnyitása előtt".
Tudjátok, kikre gondolok.
Mindenesetre nem ez az első alkalom, hogy ezt mondom, és kétlem, hogy ez lesz az utolsó alkalom. De bízom benne, akadnak akik megszívlelik a mondandómat, rendben?
A jelenlegi kernelfejlesztési elvek >
