1986. február 3-án a „vaporware” kifejezés először jelent meg egy TIME magazinban megjelent cikkben, amelyet Philip Elmer-DeWitt írt. A szó azóta elterjedt az informatikában, és olyan szoftvereket jelöl, amelyeket bejelentettek, de soha nem adtak ki, vagy csak jelentős késéssel kerültek piacra. A nyolcvanas években sokan azzal vádolták a Microsoftot, hogy tudatosan jelent be új termékeket, hogy ezzel elriassza a vásárlókat a konkurens cégek megoldásaitól. A „vaporware” szó az „evaporate” (elpárolog) és a „software” (szoftver) összevonásából született, utalva arra, hogy az ilyen termékek valójában soha nem válnak kézzelfoghatóvá. Gyakran előfordul, hogy egy cég egy új szoftvert nagy csinnadrattával bejelent, de aztán hónapokig vagy akár évekig sem jelenik meg, sőt néha végleg eltűnik a tervek közül.

A jelenség különösen gyakori volt az 1980-as és 1990-es évek technológiai iparában, amikor a verseny egyre élesebbé vált, és a vállalatok mindent megtettek, hogy megtartsák a potenciális vásárlókat – még akkor is, ha a bejelentett termékük valójában még fejlesztési fázisban sem volt. Az 1980-as években és a korai 1990-es években a Microsoft neve gyakran felmerült a vaporware-rel kapcsolatban. A vállalat többször is bejelentett új szoftvereket, amelyekről azt állította, hogy hamarosan megjelennek – ez pedig sok ügyfelet arra késztetett, hogy ne vásároljanak más gyártók termékeiből, hanem inkább várják a Microsoft megoldását.

Egyik leghíresebb eset a Windows 1.0 bejelentése volt 1983-ban, amely végül csak 1985-ben jelent meg – addigra azonban sok versenytárs már piacra dobta saját grafikus operációs rendszerét. Hasonló vádak érték a vállalatot a Windows 95, az MS-DOS 4.0, és még később az Internet Explorer esetében is. A vaporware nemcsak a Microsoft világában létezett. Számos híres szoftver és játék is a feledés homályába merült, miután nagy bejelentések után soha nem jelent meg. Ilyen volt például:

• Duke Nukem Forever – Ezt az ikonikus játékot 1997-ben jelentették be, de végül csak 2011-ben adták ki, és akkor is nagy csalódás lett.
• IBM OS/2 3.0 – Az IBM sokáig ígérgette, hogy ez lesz a jövő operációs rendszere, de végül nem tudta felvenni a versenyt a Windows 95-tel.
• Half-Life 3 – Bár a Valve soha nem jelentette be hivatalosan, a rajongók évtizedek óta várják a legendás sorozat folytatását.

Bár a technológiai ipar azóta sokat fejlődött, a vaporware továbbra is létező jelenség. A crowdfunding (közösségi finanszírozás) elterjedésével egyre több olyan projekt bukkan fel, amely nagy ígéretekkel indul, de végül soha nem valósul meg. Napjainkban a fejlesztők és vállalatok egyre óvatosabbak a bejelentésekkel, mivel a digitális világban sokkal könnyebb utánajárni egy termék állapotának, és a közösség azonnal rávilágít, ha valami gyanús. A vaporware kifejezés ma már a technológiai kultúra része, és figyelmeztetés arra, hogy nem minden bejelentés egyenlő egy valóban elkészülő termékkel. A felhasználóknak és a vállalatoknak is érdemes óvatosnak lenniük, és csak akkor hinni egy szoftver érkezésében, ha az valóban kézzelfogható bizonyítékokkal rendelkezik.

Philip Elmer-DeWitt 1986-os cikke óta a „vaporware” szinonimájává vált az informatikai világ nagy ígéreteinek, amelyek gyakran soha nem valósulnak meg.

Ti milyen vaporware-kat ismertetek, esetleg melyikeket vártátok?

Összefoglaló a cikkből:

A „vaporware” jelenség és a késlekedő szoftverek problémája

Steven Ballmer, a Microsoft alelnöke tavaly júniusban azt nyilatkozta a sajtónak, hogy vállalata egy fontos új programot, a Windows-t még „a hóesés előtt” piacra dobja. A Microsoft végül egyetlen nappal a határidő előtt teljesítette az ígéretét, annak ellenére, hogy a múlt ősszel korai hóviharok nehezítették a helyzetet. Azonban a Windows megérkezése – amely az IBM számítógépeknek az Apple Macintosh-hoz hasonló kinézetet és működést adott – aligha nevezhető időben történő kiadásnak. Ballmer ugyanis már korábban is négy különböző megjelenési dátumot jelentett be, kezdve 1984 áprilisával, ám a Microsoft egyiket sem tudta betartani. A Szilícium-völgy zsargonja szerint a szoftver „vaporware” lett – vagyis olyan termékké vált, amelyet már azelőtt reklámoznak, hogy létezne.

A számítógépipart kezdete, nagyjából 35 évvel ezelőtt óta késések és betartatlan ígéretek kísérik. Például az IBM System/360 nagygépes számítógép operációs rendszere is hat hónapos csúszással érkezett meg az eredetileg ígért időponthoz képest. Frederick Brooks, aki az 1960-as évek közepén vezette ezt a projektet, a problémát „The Mythical Man-Month” című könyvében elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy a szoftverek esetében a fejlesztés mindig több időt vesz igénybe, mint amennyit előzetesen terveznek.

Mindezen előzmények ellenére sok újonnan induló számítógépes cég továbbra is csak ígéretekkel árulja a termékeit, bejelentve olyan hardvereket és szoftvereket, amelyek még félig sincsenek készen. A „vaporware” jelenség miatt a technológiai iparág hitelessége csorbát szenvedett, a befektetők óvatosabbá váltak, a vásárlók pedig újabb okot kaptak arra, hogy elhalasszák első számítógépük beszerzését.

A „vaporware” jelenség gyökerei

A probléma forrása az a szakadék, amely az emberek elvárásai és a technológia tényleges lehetőségei között tátong. Különösen a szoftverfejlesztésben rendkívül egyszerű egy program ötletéből működőképes prototípust készíteni, amely elegendő ahhoz, hogy a potenciális vásárlóknak bemutassák. A cégek aztán gyorsan be is jelentik ezeket a programokat, hogy lépéselőnybe kerüljenek a versenytársakkal szemben. A végleges verzió kiadásához azonban gyakran hónapokig tartó finomhangolás, átdolgozás és tesztelés szükséges.

Téves az a gondolat, hogy a fejlesztés felgyorsítható több programozó alkalmazásával. Ahogyan Brooks fogalmazott: „Egy gyermek kihordása kilenc hónapot vesz igénybe, függetlenül attól, hány nőt vonunk be a folyamatba.”