Nagyon érdekes újdonságokat szállított a Firefox-ot fejlesztő Mozilla ebben a verzióban. Megérkezett a várva-várt oldalelkülönítés és a linux-os felhasználók számára a teljesX11 EGL támogatás és minden felhasználó számára számos felhasználási területen tapasztalhatnak majd gyorsabb működést. A felhasználók ezentúl saját maguk is felszabadíthatják a nem használt lapok által foglalt erőforrásokat.
Ahhoz, hogy a hardveres gyorsítású API-kat, mint az OpenGL, olyan ablakrendszerekkel használhassuk, mint az X11 vagy a Wayland, szükség van egy interfészre, amely összeköti őket. Az OpenGL-hez az X11-en a legtöbb program a GLX-et használja, míg utódját, az EGL-t a Wayland-en, az Android-on és a beágyazott környezetben használják. Bár az EGL-nek van néhány jelentős előnye a GLX-hez képest, és elméletileg ugyanúgy használható az X11-en is, az ottani elterjedése nagyon lassú volt.
Ez a következő okokra vezethető vissza:
A játékok és hasonló alkalmazások alig profitálnak a váltásból.
Azok az alkalmazások és eszközkészletek, amelyeknek előnyös lenne, gyakran eleve nem engedélyezik a hardveres gyorsított leképzést az X11-en. Valószínűleg – többek között – a korábbi rossz és bonyolult illesztőprogram helyzet miatt.
A lassú átvétel miatt az X11 EGL implementációk hibásak és hiányosak maradtak.
Nem minden asztali grafikus kártya illesztőprogram támogatja teljes mértékben, és vannak hibái (például az átlátszó ablakok hibás megjelenítése). De ahogy a Wayland egyre nagyobb lendületet vesz, az EGL is egyre több figyelmet és javítást kap a Linux desktop-on. És hogy miért is akarják a fejlesztők az EGL-t? Mert ad nekik egy kiváló eszközt - az EGLImages-t (és az EGLFence-t). Az EGLImage egy olyan objektum, amely a GPU memóriájának egy darabján jön létre (ami lehet DMABUF, a DMABUF másolás nélküli puffermegosztást biztosít), megosztva különböző folyamatokkal, és amelyet framepufferként (a GL renderelés célpontja) vagy textúraként (a GL renderelés forrása) használnak.
