A rakéta, amely megalapozta az emberes holdutazás sikerét. 1966. február 26-án indították el az első Saturn 1B rakétát a floridai Cape Canaveral űrközpontból. A Saturn 1B fő feladata az volt, hogy tesztelje az Apollo űrhajót, miközben a nagyobb és erősebb Saturn V rakéta fejlesztése zajlott, amely végül lehetővé tette az emberek Holdra juttatását. Bár a Saturn 1B-t nem a Hold-missziók végrehajtására tervezték, mégis kulcsszerepet játszott az Apollo-program sikerében. Az Apollo űrhajó különböző rendszereinek kipróbálása mellett az űrhajósok biztonságos szállításának és visszatérésének tesztelésére is szolgált.

A Holdra szállás után a Saturn 1B új feladatokat kapott. Használták az emberes Skylab-missziók során, valamint az 1975-ös Apollo–Szojuz tesztprojektben, amely az amerikai és szovjet űrprogramok első nagy együttműködése volt. A Saturn 1B összesen kilenc alkalommal indult el, és egyetlen küldetése sem végződött kudarccal, ami kiemelkedő teljesítmény az űrkutatás történetében. Bár végül a nagyobb és fejlettebb rakéták vették át a helyét, a Saturn 1B öröksége megmaradt, mint az emberes űrrepülés egyik fontos mérföldköve.