1983 őszén a tőzsde új csillaga emelkedett fel: a mindössze másfél éve alapított Lotus Development Corporation. A vállalat a legendás Lotus 1-2-3 táblázatkezelővel nemcsak a DOS-korszak egyik legfontosabb szoftverét adta a világnak, hanem megalapozta a modern irodai programcsomagok korszakát is. A történet a programozói zsenialitás, az üzleti stratégia és a számítástechnika forradalmának találkozása.
A kezdetek – egy álom a DOS kor hajnalán
1982 novemberében Mitchell Kapor, aki korábban a VisiCorp szoftvercég tanácsadójaként dolgozott, és Jonathan Sachs, a Data General egykori fejlesztője megalapították a Lotus Development Corporation nevű vállalatot. Céljuk az volt, hogy létrehozzanak egy olyan táblázatkezelő programot, amely nemcsak a korábbi megoldásoknál gyorsabb és hatékonyabb, hanem valóban a vállalati felhasználók mindennapi igényeire szabott.
A fejlesztés nyelve az assembly (gépi kód) volt, amely közvetlen hozzáférést biztosított a hardverhez. Ez lehetővé tette, hogy a program a korabeli IBM PC-k teljesítményét a végsőkig kihasználja – a Lotus 1-2-3 így messze gyorsabb és reszponzívabb lett, mint versenytársai, például a VisiCalc vagy a SuperCalc.
A Lotus 1-2-3 születése – három az egyben siker
A szoftver neve nem véletlenül lett 1-2-3: a program három fő funkciót egyesített – táblázatkezelést, grafikonrajzolást és egyszerű adatbázis-kezelést. Ez az integrált megközelítés forradalmi volt a maga idejében, és megalapozta a modern irodai szoftverek koncepcióját (office suite).
A Lotus 1-2-3 nemcsak funkcióiban, hanem megjelenésében is korszakalkotó volt. A felhasználói felület logikusan felépített, billentyűzetre optimalizált volt, ami a DOS-korszakban különösen fontosnak számított. A program a makrók (macros) és az automatizálás lehetőségét is bevezette, amely a pénzügyi szakemberek és elemzők körében gyorsan népszerűvé tette.
Pénzügyi áttörés és tőzsdei siker
A Lotus 1-2-3 1983 januárjában került a boltokba, és azonnal óriási sikert aratott. Már az első évben 54 millió dollár árbevételt termelt, ami a kor szoftverpiacán szinte elképzelhetetlen összegnek számított. A program annyira népszerű lett, hogy sok vállalat kizárólag a Lotus 1-2-3 miatt vásárolt IBM PC-t – ez az úgynevezett killer app (döntő alkalmazás) jelenség egyik legkorábbi példája.
A vállalat gyors növekedése lehetővé tette, hogy 1983 októberében a Lotus Development Corporation a tőzsdére lépjen. Ez a lépés egyértelműen jelezte: a szoftveripar immár önálló, komolyan vehető gazdasági ágazattá vált.
A Lotus öröksége és az IBM felvásárlása
A Lotus a nyolcvanas évek közepére a vállalati szoftverek egyik meghatározó szereplője lett. 1989-ben piacra dobták a Lotus Notes nevű együttműködési platformot, amely a csoportmunka és elektronikus kommunikáció korai úttörője volt. Ez a szoftver évtizedekre megalapozta a cég jó hírnevét. A sikerek hatására 1995-ben az IBM 3,5 milliárd dollárért felvásárolta a Lotus Development Corporationt. Bár a Lotus már nem őrizte meg korábbi független státuszát, technológiái és fejlesztései az IBM vállalati megoldásaiban tovább éltek.
A Lotus 1-2-3 öröksége ma
A Lotus 1-2-3 hosszú éveken át az üzleti világ egyik meghatározó szoftvere maradt, és megalapozta a modern táblázatkezelők fejlődését. Az 1990-es években azonban a Microsoft Excel átvette a vezető szerepet, amely végül teljesen kiszorította a Lotus 1-2-3-at a piacról. Bár ma már nem használják, a Lotus 1-2-3 egy korszakot határozott meg a számítástechnikában. Sikere rámutatott arra, hogy egy jól kidolgozott üzleti szoftver nemcsak a technológiai, hanem a gazdasági versenyben is meghatározó tényező lehet. A Lotus 1-2-3 sok szempontból a Microsoft Excel elődjének tekinthető, és a modern táblázatkezelők számos funkciója – mint például a képletek kezelése, a grafikonok integrálása, vagy a makrók használata – közvetlenül ebből a korszakalkotó szoftverből ered. A Lotus 1-2-3 fejlesztése 2013-ban hivatalosan ért véget: a szoftveriparban és az irodai munkafolyamatokban hagyott nyomai mindmáig érzékelhetők. A program nem csupán egy táblázatkezelő volt, hanem egy korszak szimbóluma, amely megmutatta, hogy a személyi számítógépek valódi ereje az alkalmazásokban rejlik.
