1903. május 23-án történelmi jelentőségű esemény zajlott le Európában: Párizs és Róma városai között először létesítettek közvetlen telefonkapcsolatot. Ez a technikai vívmány nemcsak két nagyvárost kötött össze, hanem egy egész kontinens fejlődését szimbolizálta, amely a 20. század hajnalán új kommunikációs korszakba lépett. Bár Alexander Graham Bell már 1876-ban szabadalmaztatta a telefont az Egyesült Államokban, a technológia csak fokozatosan terjedt el Európában. A 19. század végén és a 20. század elején több országban megkezdődtek a hosszú távú vezetékes összeköttetések kiépítései, de ezek technikai és politikai kihívásokkal is jártak.

A Párizs–Róma vonal kiépítése mérföldkőnek számított, hiszen ez volt az egyik első nemzetközi telefonvonal két nagy főváros között a kontinensen. A rendszer kiépítése során távíróoszlopokat, vezetékeket és újfajta jelerősítő technológiákat is alkalmaztak, hogy a nagy távolságon keresztül is megfelelő hangminőséget biztosítsanak.

Kultúrtörténeti jelentőség

A telefonkapcsolat megjelenése alapjaiban változtatta meg a diplomáciai, gazdasági és magánjellegű kommunikációt. A két ország közti kapcsolat gyorsabbá, közvetlenebbé és személyesebbé vált – olyan időszakban, amikor az információáramlás még sokszor napokat vett igénybe. A közvetlen telefonbeszélgetés lehetősége új korszakot nyitott a nemzetközi együttműködésben, és a későbbi európai távközlési hálózatok alapjait is lefektette.

• Az első beszélgetések során a telefonhasználat még inkább ceremoniális aktusnak számított: tisztségviselők, újságírók és technikusok figyelték a folyamatot.
• A kapcsolat létesítéséhez manuális központi kapcsolásra volt szükség, tehát kezelők kapcsolták össze a vonalakat a két város között.