1986. április 18-án az amerikai sajtó arról számolt be, hogy az IBM 3090-es nagygép (mainframe) lett az első olyan kereskedelmi forgalomban lévő számítógép, amely 1 megabites memórialapkát (memory chip) alkalmazott. Ez a technológiai áttörés azt jelentette, hogy a gép négyszer akkora adatmennyiséget tudott tárolni, mint az akkori szabványos 256 kilobites chipek. Egy megabites chip több mint egymillió bit tárolására volt képes, ami akkoriban rendkívül jelentős mennyiségnek számított. A korabeli beszámolók szerint ez körülbelül 100 gépelt oldalnyi (dupla sorközös) szövegnek felelt meg – tehát egy közepes hosszúságú tanulmányt vagy üzleti jelentést teljes egészében el lehetett volna tárolni rajta. Az áttörés mértékét jól érzékelteti, hogy a legtöbb személyi számítógép akkoriban még 64 kilobites memórialapkákat használt, vagyis a mainframe-technológia több mint tízszeres kapacitással működött.
Miért volt fontos ez az IBM-nek – és Amerikának?
Az IBM a fejlesztés bejelentését két fő célból időzítette látványosan:
- Hatékonyság és gazdaságosság: A nagyobb sűrűségű (nagyobb kapacitású) memóriával lehetőség nyílt kisebb fizikai méretű mainframe-ek építésére, ami csökkentette az ügyfelek számára a géptermi helyigényt – ez pedig jelentős költségmegtakarítást jelentett.
- Technológiai verseny a japán cégekkel: A 80-as évek közepén a japán félvezető-gyártók (pl. Fujitsu, Hitachi, Mitsubishi, NEC, Toshiba) uralták a DRAM-piac 85%-át, és szintén készültek 1 megabites chipek szállítására. Az IBM ezzel az áttöréssel bizonyítani akarta, hogy az amerikai technológia még mindig versenyképes, és képes lépést tartani az olcsóbban gyártó kelet-ázsiai riválisokkal.
Az IBM egyfajta reputációs kampányt is indított: reklámcélra kitűzőket osztottak, amelyekbe valódi 1 megabites chipeket építettek be, ezzel is jelezve, hogy az amerikai ipar készen áll a következő félvezető-generációra.
Történelmi jelentőség
Ez az esemény nem csupán mérnöki, hanem gazdaság- és ipartörténeti jelentőséggel is bírt. A félvezetők kapacitásának növekedése és a memóriatechnológiák fejlődése meghatározó szerepet játszott abban, hogy a számítógépek:
- egyre kisebbek,
- olcsóbbak,
- és gyorsabbak lettek.
Ez a fejlemény hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely később lehetővé tette a laptopok, okostelefonok és beágyazott rendszerek elterjedését. Az 1980-as évek elején a számítógépek memóriakapacitása rendkívül korlátozott volt. Az 1 Mb-es memóriachip megjelenése forradalmi áttörést hozott, mivel:
- Jelentősen növelte a számítógépek adatkezelési és feldolgozási kapacitását.
- Lehetővé tette a komplexebb szoftverek futtatását, amelyek nagyobb memóriát igényeltek.
- Hozzájárult a számítógépek elterjedéséhez az üzleti életben és a személyes használatban.
Az új chip a dinamikus RAM (DRAM) technológiát használta, amely az akkori ipari szabványnak számított, és gyorsabb, hatékonyabb adattárolást tett lehetővé, mint a korábbi megoldások.
Bár ma már triviálisnak tűnik az 1 Mb-es memória mérete, a 1986-oes technológiai környezetben ez óriási mennyiségű adatot jelentett. Összehasonlításként:
- Egy 1 Mb-es memóriachip nagyjából 250-300 oldalnyi szöveget tudott tárolni.
- Napjainkban egy átlagos okostelefon több száz gigabájtos (GB) tárhellyel rendelkezik, ami milliószorosan haladja meg az első 1 Mb-es chip kapacitását.
