Robert Goddard, akit ma a modern rakétatechnika atyjának tartanak, 1926 március 16-án sikeresen elindította a világ első folyékony hajtóanyagú rakétáját (liquid-fueled rocket) Auburnben, Massachusetts államban. A rakéta mindössze 2 másodperc alatt érte el a 41 láb (kb. 12,5 méter) magasságot, miközben sebessége megközelítette a 96 km/órát. A rakéták hajtására szolgáló folyékony üzemanyag (liquid fuel) koncepciója forradalmi áttörést jelentett, mivel lehetővé tette a későbbi rakétatechnológiai fejlesztéseket, amelyek végül elvezettek az űrutazás megvalósításához. Goddard még 1945 előtt elhunyt, így már nem érhette meg azt a korszakot, amikor az emberiség valóban eljutott az űrbe.
A NASA azonban elismerte munkásságának meghatározó szerepét az űrkutatásban, és tiszteletére róla nevezték el a Goddard Űrrepülési Központot (Goddard Space Flight Center), amely ma is az egyik legfontosabb kutatóközpont az űrtechnológia területén.
Robert Goddard, fizikus és mérnök, már fiatal korától hitt abban, hogy egy ember alkotta eszköz képes lehet az űrbe jutni. Élete céljául tűzte ki ennek a megvalósítását, és 1926. március 16-án, egy hideg téli napon Auburnben, Massachusetts államban, megírta a történelem egyik fontos fejezetét. Csapata segítségével sikeresen elindította az első olyan rakétát, amely folyékony hajtóanyaggal (liquid-fueled rocket) működött, és saját erejéből emelkedett a magasba.
Az első rakéta tervezése és működése
Goddard a rakétát Henry Sachs műszerész közreműködésével építette meg. Az eszköz 10 láb (kb. 3 méter) hosszú volt, és cseppfolyós oxigénnel (liquified oxygen, LOX) és benzinnel működött. A rakétát egy kettős működésű hajtómű (double-acting engine) hajtotta, amelyet a rakéta tetején helyeztek el. Goddard úgy gondolta, hogy ez a megoldás biztosítja az egyenes repülést. Az üzemanyagtartályokat alul függesztették fel, és az oxigéntartályt egy azbeszttel bevont fémkúp védte a hajtómű lángjától.
A rakéta egy de Laval fúvókával ellátott két hüvelykes égéstérrel rendelkezett, amely maximalizálta a hőenergia kinetikus energiává történő átalakítását. A nyomásrendszer különleges megoldásokat alkalmazott: egy alkoholba áztatott vattacsésze segített a cseppfolyós oxigén párologtatásában, amely így a motorba, majd az üzemanyagtartályba áramlott. A tartályok nyomásának stabilizálására parafa úszókat használtak.
A rakéta történelmi repülése
Az indításnál a rakéta motorjának tetején egy gyufafejekből készült gyújtószerkezetet gyújtottak be, miközben egy alkohollámpát is begyújtottak az oxigéntartály alatt. Ezután egy szelep megnyitásával nyomás alatti oxigént engedtek a rendszerbe, amely hozzájárult a hő hatására keletkező nyomás növeléséhez. Amint a megfelelő nyomás létrejött, az üzemanyag és az oxigén az égéstérbe jutott, és a rakéta felbőgött, de azonnal nem emelkedett el. 20 másodpercig kellett várni, amíg a hajtómű elégette a felesleges üzemanyagot. Amikor végül elrugaszkodott a földtől, a rakéta 41 láb (kb. 12,5 méter) magasságig emelkedett, és 2 másodperc alatt teljesítette repülését, 96 km/órás sebességgel. Ezután 184 láb (kb. 56 méter) távolságra csapódott a földbe.
A rakétatechnika fejlődése és Goddard öröksége
Goddard 1929-ben már egy barométert és egy kamerát is szállított rakétájával, ezzel megteremtve az alapjait a tudományos célú rakétaindításoknak. 1926 és 1941 között 34 rakétát bocsátott fel csapatával, amelyek közül a legmagasabb 2,5 km-es (1,6 mérföld) magasságot és 885 km/órás (550 mph) sebességet ért el. Munkásságát többek között a Clark Egyetemen folytatta, és kutatásait olyan intézmények támogatták, mint a Smithsonian Intézet és a Daniel Guggenheim Alapítvány. Ezekhez a támogatásokhoz Charles Lindbergh közvetítésével is sikerült hozzájutnia.
A NASA szerint Goddard munkája megelőlegezte a német V-2 rakéta technikai megoldásait, többek között a giroszkópos vezérlést, a fúvókában elhelyezett kormánylapokkal történő irányítást, a gimbal-rendszerű kormányzást, valamint a hajtóanyag-szivattyúk és más kulcsfontosságú eszközök alkalmazását. Ma a modern rakétatechnika atyjának tartják, mivel ő fejlesztette ki az első hatékonyabb, folyékony hajtóanyagú rakétákat, amelyek végül lehetővé tették az űrkutatás hajnalát.
Emlékét őrzi a NASA Goddard Űrrepülési Központja (Goddard Space Flight Center), amelyet 1959-ben alapítottak Greenbeltben, Maryland államban, tisztelegve Goddard úttörő munkássága előtt.
