1896. március 24-én a szentpétervári egyetemen Alekszandr Szergejevics Popov orosz fizikus sikeresen továbbította Morse-kódban a „Heinrich Hertz” szavakat vezeték nélküli távíró segítségével két épület között. Ez az esemény jelentős mérföldkövet jelentett a rádiótechnológia fejlődésében, és egyes források szerint ez lehetett az első rögzített vezeték nélküli hangátvitel a történelemben.​ Bár vita tárgyát képezi, hogy ki tekinthető a rádió feltalálójának – Popov vagy Guglielmo Marconi –, Popov ezen demonstrációja kiemelkedő jelentőségű. Popov nem törekedett találmányainak szabadalmaztatására, míg Marconi saját technológiáját sikeresen kereskedelmi forgalomba hozta. Ennek eredményeként Marconit tekintik a rádió atyjának Oroszországon kívül.​

Popov első rádióvevője

Popov első rádióvevője egy egyszerű kohérer volt—a kohérer egy üvegből készült cső, amelyben két elektróda között fémpor található. Ez az eszköz a francia fizikus, Édouard Branly 1890-es munkáján alapult, amelyet az angol fizikus, Oliver Lodge 1893-ban továbbfejlesztett. A kohérer működése során az elektródák kezdetben magas ellenállással rendelkeztek, de egy elektromos impulzus hatására alacsony ellenállású út jött létre, lehetővé téve a vezetőképességet, amíg a nikkel-ezüst fémpor össze nem állt, és az ellenállás túl magas nem lett. Minden használat után a kohérert meg kellett ütögetni vagy rázni, hogy a fémpor újra szétoszoljon.​

Popov és Marconi eltérő megközelítései

Popov kortársa, Guglielmo Marconi hasonló időszakban fejlesztette ki saját rádiókészülékét, de a két tudós egymástól függetlenül dolgozott, nem ismerve egymás munkáját. Marconi előnye abban rejlett, hogy nagyobb hangsúlyt fektetett a szabadalmak megszerzésére és kutatási eredményeinek időben történő publikálására. Ezzel szemben Popov nem törekedett találmányainak szabadalmaztatására, és nem dokumentálta hivatalosan az 1896. március 24-i bemutatóját. Később a rádió helyett a nemrég felfedezett Röntgen-sugarak, más néven X-sugarak tanulmányozására összpontosított. Marconi 1896. június 2-án benyújtotta brit szabadalmi kérelmét, amely az első rádiótávírási szabadalom lett. Gyorsan tőkét gyűjtött rendszerének kereskedelmi forgalomba hozatalához, és hatalmas ipari vállalkozást épített ki, aminek köszönhetően—Oroszországon kívül—a rádió feltalálójaként ismerték el.​

Bár Popov nem törekedett rádiójának üzenettovábbításra való kereskedelmi hasznosítására, felismerte annak potenciálját a légköri zavarok, például villámlások rögzítésében. 1895 júliusában első villámdetektorát a szentpétervári Erdészeti Intézet meteorológiai obszervatóriumában telepítette, amely akár 50 kilométer távolságból is képes volt észlelni a viharokat. A következő évben egy második detektort is telepített az oroszországi Nyizsnyij Novgorodban megrendezett Összoroszországi Ipari és Művészeti Kiállításon. Néhány éven belül a budapesti Hoser Victor óragyártó cég Popov munkáján alapuló villámdetektorokat kezdett gyártani.

Popov munkássága hozzájárult a vezeték nélküli kommunikáció alapjainak lefektetéséhez, és elősegítette a rádiótechnika későbbi fejlődését világszerte.