1979. március 25-én megérkezett a Space Shuttle Columbia a NASA Kennedy Űrközpontjába (KSC), ami jelentős mérföldkő volt az Űrsikló Program történetében. Miután a Columbia-t a Rockwell International gyártotta Kaliforniában, Palmdale-ben, a szállítást követően több szakaszban indult el a floridai űrközpontba. Az űrsikló először a NASA Dryden Repülési Kutatóközpontjába, az Edwards Légibázisra került, majd egy módosított Boeing 747-es Shuttle Carrier Aircraft (SCA) tetején, több megállót követően, eljutott a texasi Biggs Légibázisra, a san antoniói Kelly Légibázisra, a floridai Eglin Légibázisra, végül pedig elérte a Kennedy Űrközpontot.
A Columbia megérkezése elindította az előkészületeket az első űrsikló indításához. Az indítást eredetileg 1979 végére tervezték, de technikai problémák, mint például az RS-25-ös hajtóművek és a hővédelmi rendszer hibái, késleltették a startot. Miután a szükséges teszteken és problémamegoldásokon túl voltak, a Columbia végül 1981. április 12-én elindult a STS-1 küldetés keretében, ami a NASA űrsikló programjának első sikeres repülése volt. A Columbia volt az első operatív űrsikló, és kulcsszerepet játszott annak bemutatásában, hogy lehetséges újrahasználható űrhajókat építeni. Számos küldetése elősegítette a tudományos kutatásokat és a technológiai fejlődést az űrkutatás terén.
1972. január 5-én az Egyesült Államok elnöke, Richard Nixon hivatalosan jóváhagyta egy új, forradalmi űrprogram, az űrsiklóprogram (Space Shuttle Program) fejlesztését. Ez a döntés meghatározta az amerikai űrkutatás irányát az elkövetkező három évtizedre, és új korszakot nyitott az emberes űrrepülés történetében. A Space Shuttle Program megindítását az Apollo-program sikerei és annak költségei inspirálták. Az 1969-es holdraszállás történelmi pillanata után az amerikai űrkutatás jövőjét új prioritások mentén kellett meghatározni.
- Költségvetési nyomás: Az Apollo-program rendkívül költséges volt, így az űrsiklót gazdaságosabb megoldásnak szánták.
- Hidegháborús kontextus: Az amerikai kormány célja az volt, hogy fenntartsa vezető szerepét az űrversenyben, különösen a Szovjetunióval szemben.
A Nixon-adminisztráció által jóváhagyott program az alábbi kulcsfontosságú elemeket tartalmazta:
-
Újrafelhasználhatóság:
Az űrsiklók célja az volt, hogy a költséges, egyszer használatos rakéták helyett egy olyan rendszert hozzanak létre, amely az űrrepülés költségeit csökkenti. Az orbitális egység visszatérhetett a Földre, és újból repülhetett. -
Széleskörű alkalmazhatóság:
Az űrsiklókat különféle feladatokra tervezték, például:- Műholdak pályára állítása.
- Tudományos kísérletek elvégzése mikrogravitációs környezetben.
- Az űrállomások ellátása és építése.
-
Rendszerelemek:
Az űrsikló három fő komponensből állt:- Az orbiter: Az a modul, amely az űrhajósokat és a rakományt szállította.
- A külső üzemanyagtartály: Az orbitális egység hajtóműveit tápláló folyékony üzemanyagot tartalmazta.
- Két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta: Ezek biztosították a felszálláshoz szükséges tolóerő nagy részét.
