Henry Ford mérnöki zsenialitása és a gyártási folyamat optimalizálására irányuló törekvése vezette az első futószalagos gyártósor létrehozásához, amelyet 1914. január 14-én kezdtek használni. Ez a technológia lehetővé tette az autók gyorsabb és költséghatékonyabb előállítását, jelentősen csökkentve az egy járműre eső gyártási időt és költséget.

A Model-T, amelyet „Bádog Bözsinek” is neveztek, az autótömeggyártás szimbólumává vált. Az új gyártási módszer nemcsak az autóipart, hanem számos más iparágat is megváltoztatott, bevezetve az automatizálás és az ipari termelés modern elveit. Ez az újítás megteremtette a modern tömegtermelés alapjait, és a Model-T Ford az első olyan autó lett, amely sok család számára is megfizethetővé vált, ezáltal forradalmasítva a közlekedést. A tömegtermelés érdekében Henry Ford először alkalmazta Frederick Winslow Taylor futószalagos gyártási módszerét. Ez hihetetlen termelékenységnövekedést eredményezett:  Kevesen tudják, hogy a Model-T Ford, amely az autógyártás történetében mérföldkőnek számít, magyar vonatkozással is bír. Henry Ford tervezőcsapatának tagjai között két magyar mérnök, Galamb József és Farkas Jenő is helyet kapott. Az ő mérnöki tehetségük és innovációjuk jelentős szerepet játszott az autó megtervezésében és a gyártási folyamat hatékonyságának növelésében.

A Ford T-modell 1908 és 1927 között összesen több mint 15 millió példányban készült el, így a korszak legnépszerűbb járművévé vált. Egyszerűsége, megbízhatósága és alacsony karbantartási igénye különösen az amerikai középosztály számára tette vonzóvá. 1914-ben, a futószalagos gyártás bevezetésének évében egyetlen T-modell előállítása mindössze 93 percet vett igénybe. 1914-ben a Ford több autót gyártott, mint a világ összes többi autógyártója együttvéve. Az éves gyártási csúcs 1925-ben elérte a kétmillió darabot, amit csak 1972-ben tudott túlszárnyalni a Volkswagen a Bogár modelljével.

Az árak a felszereltségtől függően 700 és 800 dollár között mozogtak. Az új gyártási technológiáknak és Ford forradalmi újításainak köszönhetően az autó előállítási költsége 1925-re mindössze 240 dollárra csökkent. Ekkorra napi 9-10 ezer jármű gördült le a gyártósorról. A T-modell volt az első olyan személyautó, amelyet egyszerre több gyárban is gyártottak, és amelyhez széles körű cserealkatrész-ellátást biztosítottak. Az autók eladását egy kiterjedt kereskedelmi hálózat tette lehetővé, amely hozzájárult a jármű globális sikeréhez és a modern autókereskedelem megalapozásához.

Bár széles körben ismert a modell jelentősége, kevesen tudják, hogy ebből a típusból készült összkerékhajtású (4x4-es) változat is, amely még jobban kibővítette felhasználási lehetőségeit.

A Ford nemcsak a városi lakosság igényeit szolgálta ki, hanem a vidéki területek tehetősebb földbirtokosait és farmereit is megcélozta, ahol gyakran hiányoztak a kiépített utak. A T-modell hajtásláncának összkerekes változatát Jesse F. Livingood fejlesztette ki. A könnyű, részben fából készült kasztni segítette az autót, hogy ne süllyedjen el a sárban, miközben a kétsebességes váltó biztosította a szükséges teljesítményt. Bár a Ford T összkerekes változata nem számított világelsőnek – ezt a címet a holland Spijker testvérek 1903-as Spyker 60 HP modellje tartja –, Livingood fejlesztései révén a technológia szélesebb körben elérhetővé vált. A T-modell terepesített verziójával a Ford jelentős sikereket ért el, különösen az ipari és vidéki közlekedés terén, megszilárdítva ezzel helyét az autóipar élvonalában.

A T-modell története így nemcsak az autógyártás, hanem a közlekedés, a technológia és a modern ipari fejlődés egyik legfontosabb mérföldköve is.