1957. október 4-e történelmi mérföldkővé vált az emberiség számára, amikor a Szovjetunió sikeresen felbocsátotta a világ első mesterséges műholdját, a Szputnyik 1-et. Ezzel az eseménnyel nemcsak egy új korszak, az űrkorszak kezdődött el, hanem elindult az űrverseny is, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok vetélkedtek az űr meghódításáért. Ez az időszak nemcsak a technológiai fejlődés felgyorsulását eredményezte, hanem mélyreható hatást gyakorolt a világpolitikára és az emberek űrkutatás iránti érdeklődésére is.

A Szputnyik 1, amelyet az orosz „útitárs” vagy „műhold” szóból neveztek el, viszonylag egyszerű szerkezetű volt. Egy 58 centiméter átmérőjű, gömb alakú fémtest volt, amelyhez négy hosszú antennát csatoltak. A műhold össztömege körülbelül 83,6 kilogramm volt, és egy rádióadót hordozott, amely folyamatosan jeleket sugárzott a Földre. Ezeket a jeleket rádióamatőrök is képesek voltak fogni világszerte, ami tovább növelte az esemény globális hatását. A Szputnyik 1 a Föld körül elliptikus pályán keringett, 215 km-es legközelebbi (perigeum) és 939 km-es legtávolabbi (apogeum) távolságban. A keringési ideje körülbelül 96 perc volt. A műhold rádiójeleinek segítségével a tudósok fontos adatokat gyűjtöttek a Föld légkörének sűrűségéről és a rádióhullámok terjedéséről az űrben.

A Szputnyik felbocsátása jelentős sokkot okozott az Egyesült Államokban és világszerte. A hidegháború közepén, amikor a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok már feszültséggel teli rivalizálásban állt egymással, a Szputnyik sikeres felbocsátása azt mutatta, hogy a Szovjetunió jelentős technológiai előnyre tett szert az űrkutatás terén. Ez megrázta az amerikai vezetést és közvéleményt, hiszen ez azt jelentette, hogy a Szovjetunió képes lehet interkontinentális rakéták fejlesztésére is, amelyek elérhetnék az Egyesült Államokat. Ez az esemény gyors válaszlépéseket váltott ki az Egyesült Államok részéről. Az amerikai kormány 1958-ban megalapította a NASA-t (National Aeronautics and Space Administration), amely az Egyesült Államok űrprogramjának koordinálásáért és fejlesztéséért felelős. Emellett jelentős mértékben megnövelték az oktatásra és kutatásra szánt forrásokat, különösen a természettudományok és a mérnöki tudományok terén, hogy behozzák a lemaradást a Szovjetunióval szemben.

A Szputnyik felbocsátása elindította az űrversenyt, amelynek csúcspontja az volt, amikor az Egyesült Államok 1969-ben sikeresen embert juttatott a Holdra az Apollo-program keretében. Az űrverseny egyben a technológiai fejlődés gyors ütemét is ösztönözte, hiszen mindkét ország igyekezett minél előrébb járni az űrkutatásban. Az 1960-as években a Szovjetunió több úttörő eredményt is elért, például Jurij Gagarin 1961-es űrrepülésével, amely során ő lett az első ember az űrben. Az űrkutatás versenyével párhuzamosan a politikai propaganda is fontos szerepet játszott. Mindkét ország számára az űrverseny sikerei és kudarcai szimbolikus jelentőséggel bírtak, hiszen ezek révén próbálták bizonyítani technológiai és politikai felsőbbrendűségüket a világ előtt.

A Szputnyik 1 mindössze három hónapig keringett a Föld körül, mielőtt 1958. január 4-én visszatért volna a Föld légkörébe, ahol elégett. Habár rövid életű volt, hatása hosszú távon érezhető maradt. A Szputnyik felbocsátása elindított egy olyan korszakot, amely az űrkutatás forradalmát hozta el. Az űrversenyből született technológiai fejlesztések nemcsak az űrkutatásban, hanem más területeken is éreztették hatásukat, például a műholdas kommunikációban, az anyagtudományban és a számítástechnikában is.