1994. január 8-án Valerij Poljakov orosz űrhajós a Szovjetunió által fejlesztett Szaljut-program folytatásaként üzemeltetett Mir űrállomás fedélzetére indult a Szojuz TM-18 űrhajóval. Az űrutazása során végül elképesztő, 437 napot töltött az űrben, amely a leghosszabb egybefüggő időtartam az emberiség történetében. Poljakov 1995. március 22-én tért vissza a Földre. Poljakov, aki orvos és az űrrepülés orvosi hatásainak szakértője volt, a hosszú távú űrutazás emberi testre gyakorolt hatásainak kutatását végezte. Küldetése során adatokat gyűjtött a mikrogravitáció hatásairól, az izom- és csontvesztésről, valamint a pszichológiai állapotok változásairól. Ezek az információk elengedhetetlenek voltak a későbbi Mars-missziók és más hosszú távú űrutazások megtervezéséhez.

Poljakov tartózkodása nem csupán fizikai, hanem mentális szempontból is hatalmas kihívást jelentett. A Mir űrállomáson az izoláció, a bezártság és a monoton környezet mind olyan tényezők voltak, amelyek a hosszú távú küldetések pszichológiai nehézségeit modellezték. Teljesítménye bebizonyította, hogy az emberi szervezet és elme képes alkalmazkodni az extrém körülményekhez, ha megfelelő előkészületeket tesznek. Hozzájárult az űrutazások biztonságának növeléséhez, és tapasztalatai a modern űrrepülési programokat is befolyásolták. Rekordját azóta sem döntötték meg egyetlen egybefüggő misszió keretében. Valerij Poljakov bátorsága és elkötelezettsége az emberiség azon törekvésének szimbólumává vált, hogy túllépjen bolygónk határain és új világokat hódítson meg. A hosszú távú űrmissziók, mint például a tervezett Mars-expedíciók, az ő tapasztalataiból merítve készülnek a jövőben is.