A 19. század közepén a világ egyre jobban összekapcsolódott, a vasút és a gőzhajók forradalmasították a közlekedést, de a távolsági kommunikáció még mindig hetekbe telt. A távíró (telegraph) megjelenése új lehetőségeket nyitott meg, ám annak vezetékes infrastruktúrája földrajzi akadályokba ütközött – leginkább az óceánokban. Az Atlanti-óceán két partján – Észak-Amerikában és Európában – már többször is megkísérelték, hogy egy távközlési kábelt helyezzenek el a tengerfenéken, de minden próbálkozás kudarcba fulladt.

1858. február 21-én Edwin T. Holmes Bostonban üzembe helyezte a világ első elektromos betörésjelzőjét. Bár a rendszer rendkívül egyszerű volt – csupán egy csengőt szólaltatott meg, ha egy ajtó vagy ablak kinyílt –, mégis egy új korszak kezdetét jelentette a biztonságtechnika történetében. Hogyan működött ez az első riasztó, és milyen hatással volt a jövő biztonsági rendszereire?