1858. február 21-én Edwin T. Holmes Bostonban üzembe helyezte a világ első elektromos betörésjelzőjét. Bár a rendszer rendkívül egyszerű volt – csupán egy csengőt szólaltatott meg, ha egy ajtó vagy ablak kinyílt –, mégis egy új korszak kezdetét jelentette a biztonságtechnika történetében. Hogyan működött ez az első riasztó, és milyen hatással volt a jövő biztonsági rendszereire?

A 19. század közepén a betörések elleni védekezés leginkább mechanikus megoldásokra támaszkodott, például erős lakatokra vagy őrökre. Edwin Holmes azonban egy teljesen új megközelítést alkalmazott: egy elektromos rendszert, amely automatikusan figyelmeztette a ház lakóit egy esetleges behatolásra. A berendezés lényege az volt, hogy amikor egy ajtót vagy ablakot kinyitottak, megszakadt egy áramkör, amely egy csengőt hozott működésbe. Bár egyszerű elven működött, ez volt az első alkalom, hogy az elektromosságot a vagyonvédelem szolgálatába állították.

Érdekesség, hogy nem Edwin Holmes találta fel a betörésjelzőt, hanem egy New York-i feltaláló, Augustus Pope, aki 1853-ban szabadalmaztatta az eszközt. Holmes azonban felismerte a találmány kereskedelmi potenciálját, megvásárolta Pope szabadalmát, és üzleti érzékének köszönhetően elkezdte tömegesen gyártani és értékesíteni a rendszert. Holmes marketingtevékenysége révén a betörésjelzők hamarosan elterjedtek az Egyesült Államokban, és egyre kifinomultabb változatok jelentek meg. Később, fia, Edwin Holmes Jr. megalapozta azt a hálózatot, amely végül az első távfelügyeleti biztonsági rendszerek kifejlesztéséhez vezetett.

Az első egyszerű csengőhöz képest a mai riasztórendszerek már sokkal fejlettebbek, kamerákkal, mozgásérzékelőkkel és távfelügyeleti lehetőségekkel rendelkeznek. Holmes munkássága azonban megalapozta a modern biztonságtechnika alapjait, és az ő nevéhez fűződik az első elektromos riasztórendszerek gyakorlati alkalmazása. Ma a biztonsági rendszerek a mindennapi élet részei, de mindez egy egyszerű, csengővel működő bostoni találmánnyal kezdődött.