A Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép (SST – Supersonic Transport) 1969. március 2-én hajtotta végre első próbarepülését. A Concorde a világon csupán a második olyan utasszállító repülőgép volt, amely kereskedelmi forgalomban is üzemelt, és képes volt a hangsebesség több mint kétszeresével repülni. A fejlesztésben az Egyesült Királyság és Franciaország mérnökei működtek együtt, hogy megalkossák az egyik legtökéletesebb és legikonikusabb repülőgépet. A Concorde flottája több mint 27 éven át szolgálatban maradt.

A British Airways Concorde 1973. szeptember 26-án hajtotta végre első megállás nélküli Atlanti-óceáni átrepülését, miközben új sebességi rekordot állított fel. A Washington D.C.-ből Párizs Orly reptérre tartó út mindössze 3 óra 32 percet vett igénybe, átlagosan 954 mérföld/órás (1,535 km/órás) sebességgel. Ez az eredmény megfelezte az addigi transzatlanti sebességi rekordot. A gépet Jean Franchi és Gilbert Defer pilóták vezették, akik a korábbi rekordot jelentősen túlszárnyalták. Ez a második előzetes gyártási modell a francia Aerospatiale és a British Aircraft Corporation közös fejlesztésének része volt, és a fedélzeten néhány utas is helyet kapott.

A Concorde ekkoriban egy hosszabb bemutató körutat tett Észak- és Dél-Amerikában, hogy meggyőzze az addig vonakodó légitársaságokat a gép potenciáljáról, valamint a két kontinens légügyi hatóságait, hogy hogyan illeszkedhet a szuperszonikus gép a hagyományos, szubszonikus forgalmi mintákhoz. A British Aircraft Corporation alelnöke, Geoffrey Knight szerint a turné nagy siker volt, és optimista volt a jövőbeni kilátásokat illetően.

1976-ban a légi közlekedés mérföldkőhöz érkezett a Concorde kereskedelmi járatainak elindításával. A szuperszonikus sebességet és páratlan technológiai innovációt képviselő repülőgép a sebesség és a kényelem szimbóluma volt, amely egy teljesen új szintre emelte a légiközlekedést. A Concorde egyedülálló képessége, hogy hangsebesség feletti utazást tett lehetővé, forradalmasította a hosszútávú repüléseket, különösen a transzatlanti útvonalakon. Bár az üzemeltetése során számos kihívással kellett szembenéznie, beleértve a magas költségeket és a zajterhelést, a Concorde örökre beírta magát a repüléstörténelembe.

Az Egyesült Államokba irányuló rendszeres járatok csak három évvel később indultak, mivel az amerikai légügyi hatóságok eleinte nem engedélyezték a repülőgép landolását az amerikai repülőtereken.

A Concorde közel hibátlan biztonsági múlttal rendelkezett egészen 2000. július 25-ig, amikor egy 1975-ben gyártott Air France modell lezuhant a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről való felszállás után. A fedélzeten tartózkodó 109 ember életét vesztette, és további négyen meghaltak a földön. A Concorde gépeket ezt követően ideiglenesen kivonták a forgalomból egy teljes körű vizsgálat idejére, és a repülések csak 2001 novemberében indultak újra.

2003 áprilisában a British Airways és az Air France bejelentette, hogy a Concorde-ot visszavonják az alacsony utasszámok és a növekvő karbantartási költségek miatt. A Concorde utolsó kereskedelmi repülése 2003. október 23-án történt.