1986. február 20-án a Szovjetunió útjára indította a Mir űrállomás első modulját, amely később az emberiség egyik legfontosabb űrbéli kutatóállomásává vált. A Mir nemcsak a szovjet és orosz űrprogram egyik legnagyobb eredménye lett, hanem több mint egy évtizeden keresztül a nemzetközi együttműködés szimbólumaként is szolgált.

A Mir űrállomás születése

A Mir (jelentése: „béke” vagy „világ” oroszul) 1986-ban indult útjára a Bajkonuri űrközpontból, amikor a szovjetek pályára állították az űrállomás központi modulját. Ez az első modul biztosította a kozmonauták számára az életfeltételeket, beleértve a lakóteret, konyhai elemeket, tárolóhelyeket, egyéni hálófülkéket és egy személyes higiéniai zónát. A Mir volt az első moduláris űrállomás, amelyet az évek során folyamatosan bővítettek. Az első egység után öt további modult csatlakoztattak hozzá 1987 és 1996 között, így a Mir az 1990-es években már egy teljes értékű űrkomplexummá fejlődött. A Mir nemcsak a szovjet, majd később az orosz űrkutatás egyik legnagyobb eredménye volt, hanem az első olyan űrállomás, amelyen hosszú távú emberi tartózkodás vált lehetővé. Az itt végzett tudományos kísérletek hozzájárultak az űrkutatás és az űrgyógyászat fejlődéséhez, és előkészítették az utat a későbbi Nemzetközi Űrállomás (ISS) létrejöttéhez.

A Mir végül 2001-ben tért vissza a Föld légkörébe, és a Csendes-óceán felett irányított visszatérés során megsemmisült. 15 évnyi működésével azonban meghatározó szerepet játszott az űrkutatás történetében, és öröksége ma is tovább él a modern űrállomásokban.