Véget ért a modemháború: 1998. február 6-án bejelentették és elfogadták a V.90 modem szabványt, amely véget vetett az évek óta tartó modemkompatibilitási káosznak. A 90-es évek közepén két konkurens 56k-s modemtechnológia létezett: K56Flex és X2. Ez a kettősség zavart okozott a vásárlók körében, mivel a különböző szabványokat használó modemek nem mindig működtek együtt megfelelően. A V.90 egyesítette ezeket a szabványokat, és úgy tervezték, hogy mindkét típusú modemet szoftveres frissítéssel kompatibilissé lehessen tenni az új rendszerrel. Ez jelentős előrelépést jelentett, hiszen nem volt szükség új hardver vásárlására, elég volt egy firmware-frissítés a meglévő modemekhez.

A V.90 szabványt gyakran nevezték „V.last”-nak, vagyis „az utolsó V szabványnak”, mert sokan úgy vélték, hogy ez lesz a modemtechnológia végső fejlődési lépcsője. Bár később megjelent a V.92, amely néhány kisebb fejlesztést hozott, a betárcsázós (dial-up) internet végsebessége nem nőtt tovább. Ekkorra azonban a szélessávú internet (broadband), például az ADSL és a kábelinternet, egyre inkább elterjedt, és fokozatosan kiszorította a hagyományos betárcsázós kapcsolatokat. Ennek következtében a V.90 valóban az egyik utolsó jelentős mérföldkő volt a modemek történetében.

A modemek évtizedeken keresztül a világ internethasználatának alapjait jelentették. Bár a V.90 és a V.92 szabványok mára nagyrészt eltűntek a mindennapi használatból, még mindig találkozhatunk velük bizonyos ipari rendszerekben, régebbi infrastruktúrákban és vidéki területeken, ahol a szélessávú internet nem elérhető. A V.90 elfogadása nemcsak egy technológiai zűrzavart oldott meg, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy a 90-es évek végén az internet még szélesebb körben elterjedhessen. Az ezután következő korszak már a szélessávú kapcsolatok és a modern online világ felé vezetett, amelyben a modemek egyre inkább történelemmé váltak.