A Phobos-programot a Szovjetunió indította azzal a céllal, hogy részletesen tanulmányozza a Marsot és két holdját, a Phobost és a Deimost. A program két űrszondából állt, a Phobos I és Phobos II nevű eszközökből. Az első szonda még a Mars elérése előtt elveszett, így minden remény a Phobos II sikerére összpontosult. A Phobos II elsődleges feladatai közé tartozott a Mars felszínének és légkörének vizsgálata, valamint a Phobos hold szerkezetének és összetételének tanulmányozása. Az űrszonda fedélzetén több tudományos műszer is helyet kapott, és még egy kis leszállóegységet is vitt magával, amelyet a Phobos felszínére terveztek leereszteni.

A kapcsolat elvesztése előtt a Phobos II néhány különös képet továbbított, amelyek egyesek szerint egy hatalmas, megmagyarázhatatlan objektumot mutattak a Mars és a Phobos között. Ezek a felvételek azonnal találgatások tárgyává váltak, és elméletek születtek arról, hogy a szondát egy ismeretlen objektum semmisítette meg. A szovjet hatóságok és a tudósok szerint azonban a kudarcot egy műszaki hiba, valószínűleg a fedélzeti számítógép meghibásodása okozta. Ennek ellenére a Phobos II rejtélye a mai napig számos UFO-hívőt és összeesküvés-elmélet hívét foglalkoztatja.

Bár a Phobos II küldetése nem érte el végső célját, a Mars és holdjai iránti tudományos érdeklődés nem csökkent. Azóta számos űrszonda és rover érkezett a vörös bolygóhoz, köztük a NASA Mars-missziói és az Európai Űrügynökség (ESA) ExoMars-programja.

A Phobos és a Deimos továbbra is különleges figyelmet kap, mivel feltételezések szerint ezek a holdak egykor kisbolygók lehettek, amelyeket a Mars gravitációja fogott be.