1971. szeptember 17-én az RCA (Radio Corporation of America) bejelentette, hogy kivonul a számítógép-piacról, miután a vállalat mintegy 490 millió dolláros veszteséget halmozott fel ezen a területen. A döntés jól példázza, milyen nehéz volt az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején felvenni a versenyt az IBM-mel a nagyszámítógépek, vagyis a mainframe-ek piacán.

Az RCA egyike volt annak a hét nagy amerikai vállalatnak, amelyeket a korszakban gyakran „Seven Dwarfs”, vagyis „Hét törpe” néven emlegettek. A csoporthoz az RCA mellett többek között a Honeywell, a Control Data Corporation (CDC), az Univac, a Burroughs, az NCR és a General Electric tartozott. Ezek a vállalatok mind megpróbáltak részesedést szerezni abból a piacból, amelyet az IBM egyre erősebben uralt.

Az RCA egyik fontos próbálkozása a Spectra 70 számítógépcsalád volt. Ennek egyik modellje, a Spectra 70/45, közvetlenül az IBM System/360 ellenfelének készült. Az RCA különösen büszke volt arra, hogy a Spectra 70 sorozatban monolitikus integrált áramköröket (monolithic IC) alkalmazott, miközben az IBM System/360-ban úgynevezett SLT-modulokat (Solid Logic Technology) használtak.

A Spectra 70 tervezésekor az RCA azt is felismerte, hogy a már elterjedt IBM System/360 szoftveres ökoszisztémája komoly akadályt jelenthet. Ezért a Spectra bizonyos mértékű utasításkészlet-kompatibilitást biztosított az IBM 360-nal. Elméletileg ez lehetővé tette volna egyes programok átvitelét vagy újrafelhasználását.

A gyakorlatban azonban a kompatibilitás korántsem volt teljes. Az eltérő operációs rendszerek és rendszerkörnyezetek miatt a programok egyik gépről a másikra történő átvitele sokkal nehezebbnek bizonyult annál, mint amit a hardveres kompatibilitás alapján várni lehetett. Ez jól mutatja, hogy egy számítógépes platform sikeréhez nem elegendő önmagában a processzor vagy a hardver kompatibilitása: az operációs rendszer, a fordítóprogramok, a fejlesztőeszközök és a rendelkezésre álló szoftverek legalább ilyen fontosak.

Az IBM System/360 eközben rendkívül erős piaci pozíciót épített ki. Az IBM egyik legfontosabb előnye éppen az volt, hogy a System/360 egy egész számítógépcsaládot alkotott, amelynek különböző teljesítményű modelljeihez közös architektúra és szoftveres környezet társult. Ez megkönnyítette a vállalatok számára a nagyobb teljesítményű rendszerekre történő későbbi átállást.

Az RCA 1971-es kivonulása ezért nem csupán egy vállalat történetének epizódja volt. A mainframe-piac koncentrálódásának egyik látványos jele lett. Az IBM dominanciája mellett a korábbi nagy versenytársak közül többen is visszaszorultak, átalakították számítógépes üzletágukat, vagy végül kivonultak róla.

Az RCA története arra is emlékeztet, hogy a számítástechnikában egy technológia műszaki előnye önmagában nem feltétlenül elegendő a sikerhez. A hardver, az operációs rendszer, a szoftverek, a kompatibilitás és a felhasználók által már elfogadott ökoszisztéma együtt határozza meg egy számítógépes platform életképességét. A System/360 ebben a tekintetben olyan előnyt szerzett, amelyet a korszak több riválisa már nem tudott ledolgozni.