A bánáti Idvorban (Torontáludvar) megszületett Mihajlo Idvorski Pupin szerb–amerikai fizikus, villamosmérnök, feltaláló és egyetemi tanár. Pupin 1858. október 4-én látta meg a napvilágot az akkor az Osztrák Birodalomhoz tartozó, ma Szerbiában található faluban. Idvor ma a Vajdaság Dél-Bánáti körzetében, Kovačica községben található.

Pupin 16 éves korában, 1874-ben emigrált az Egyesült Államokba. Az új országban kezdetben korántsem tudósként élt: különböző fizikai munkákat végzett, miközben tanult és angolul is megtanult. Tehetsége és kitartása végül lehetővé tette, hogy a Columbia College hallgatója legyen. 1883-ban kitüntetéssel szerzett diplomát, majd Európában folytatta tanulmányait. A Cambridge-i Egyetemen, később pedig a berlini egyetemen tanult, ahol Hermann von Helmholtz vezetésével doktorált 1889-ben.

Ugyanebben az évben visszatért a Columbia Egyetemre, ahol egész tudományos pályafutásának jelentős részét töltötte. 1889-től oktatóként, később professzorként dolgozott, és 1931-ig maradt az egyetem kötelékében. Tudományos érdeklődése széles körű volt: a fizikán és a fizikai kémián kívül az elektrotechnika, a távközlés és a röntgensugárzás kutatásával is foglalkozott.

A Pupin-tekercs és a távolsági telefonálás

Pupin legismertebb találmánya a róla elnevezett Pupin-tekercs (Pupin coil) volt. A 19. század végén a telefonhálózatok egyik komoly problémája az volt, hogy a hosszú vezetékeken a telefonjelek jelentősen gyengültek és torzultak. Ez korlátozta azt a távolságot, amelyen keresztül megfelelő minőségű telefonbeszélgetést lehetett folytatni.

Pupin felismerte, hogy a vezetékbe előre meghatározott távolságonként induktivitást – tekercseket – lehet beiktatni. Ezekkel megfelelőbbé vált a vezeték elektromos tulajdonsága a telefonjelek továbbítására, így jelentősen megnőhetett a használható átviteli távolság. Az eljárást pupinizációnak (pupinization) nevezték el.

A megoldás a korszak távolsági telefonhálózatainak egyik fontos technológiai újítása lett. A Pupin-tekercsek alkalmazásával olyan hosszú telefonvonalakat lehetett kialakítani, amelyek korábban a jelveszteség miatt nehezen vagy egyáltalán nem működtek volna megfelelően. A technológia jelentősége különösen akkor volt nagy, amikor még nem álltak rendelkezésre a későbbi elektronikus erősítők és a modern távközlési rendszerek.

Pupin nem csupán a telefonálás területén dolgozott. Több tucat elektrotechnikai szabadalom fűződik a nevéhez, köztük különböző távíró- és telefontechnikai eszközök, elektromos hullámok továbbítására szolgáló megoldások, antennák és szelektív erősítési eljárások. A Columbia Egyetem összefoglalása szerint összesen 34 szabadalom kapcsolódott a nevéhez.

A röntgensugárzás kutatója

Pupin a telefontechnika mellett a röntgensugárzás korai kutatásában is fontos munkát végzett. 1896-ban, röviddel a röntgensugárzás felfedezése után, azt vizsgálta, hogyan keletkeznek másodlagos röntgensugarak az anyag és a primer sugárzás kölcsönhatásakor.

A röntgenfelvételek készítésének gyakorlati fejlesztéséhez is hozzájárult: olyan módszert dolgozott ki, amely rövidebb expozíciós idő mellett tette lehetővé röntgenképek készítését. Ez a korai orvosi képalkotás fejlődésében is jelentős eredménynek számított.

Tudományos és közéleti szerepe

Pupin az Egyesült Államok tudományos életének egyik ismert alakjává vált. Tagja lett több jelentős tudományos szervezetnek, köztük az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának (National Academy of Sciences). Részt vett az American Mathematical Society és az American Physical Society megalapításában, és 1915-ben a National Advisory Committee for Aeronautics (NACA) egyik alapító tagja lett. A NACA később az amerikai NASA elődjévé vált.

Pupin közben szülőföldjével sem szakította meg a kapcsolatát. 1912 és 1920 között Szerbia tiszteletbeli konzuljaként is tevékenykedett az Egyesült Államokban, és az első világháború utáni időszakban diplomáciai és politikai ügyekben is szerepet vállalt. A később létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Királyság határainak meghatározásában is részt vett.

„A bevándorlóból feltaláló”

Pupin életének különösen érdekes része, hogy saját történetét is megírta. From Immigrant to Inventor („Bevándorlóból feltaláló”) című önéletrajza 1923-ban jelent meg. A könyvben bemutatja idvori gyermekkorát, az Egyesült Államokba érkezését, kezdeti nehézségeit, tanulmányait és tudományos pályafutását.

A mű 1924-ben Pulitzer-díjat kapott, így Pupin nemcsak tudósként és feltalálóként, hanem íróként is jelentős elismerésben részesült.

Mihajlo Pupin 1935. március 12-én hunyt el New Yorkban. Öröksége azonban ma is látható: nevét viseli többek között egy holdkráter és az 57868 Pupin kisbolygó, szülőfalujában, Idvorban pedig emlékkomplexum őrzi életének és munkásságának emlékét.