A Linux kernelben 2019 óta jelen lévő, úgynevezett „új mount API” hamarosan az egyetlen belső csatolási (mount) megoldássá válhat. A fejlesztők a Linux 7.0-s kernelciklusra tervezik a régi mount API kerneloldali kódjának eltávolítását, miután az összes beépített fájlrendszer már átállt az új infrastruktúrára. Az új mount API bevezetése még 2019-ben történt meg, ám sokáig párhuzamosan élt a kernelben a régi és az új megoldás. A helyzetet tovább árnyalta, hogy az új API man oldalas dokumentációja is csak több mint hat év késéssel készült el.

Most azonban elérkezett az a pont, amikor a karbantartók szerint a régi, belső mount API teljes egészében eltávolítható.

Mit távolítanak el – és mit nem?

Fontos hangsúlyozni: nem a felhasználói térben használt mount rendszerhívás szűnik meg.

A tervezett változtatás kizárólag a kernel belső (kernel-internal) megvalósítását érinti:

• eltávolításra kerül a régi mount API kerneloldali kódja,
• az új mount API marad az egyetlen belső megoldás,
• a hagyományos mount rendszerhívás továbbra is működni fog, hogy a régi felhasználói programok ne törjenek el.

Ez a döntés lehetővé teszi, hogy a kernel belső VFS (Virtual File System) kódja egyszerűbb, karbantarthatóbb és egységesebb legyen.

Miért most?

Christian Brauner egy Eric Sandeen (Red Hat) által készített patch-et sorolt be a fejlesztési sorba, amely eltávolítja a régi mount API kerneloldali maradványait. Ennek kulcsfontosságú előfeltétele már teljesült:

• az összes kernelbe épített fájlrendszer át lett alakítva az új mount API használatára.

Ennek eredményeként a régi API-hoz tartozó „átmeneti” kód már nem szolgál aktív célt.

Kiknek okozhat ez problémát?

Bár a változás a legtöbb felhasználót nem érinti közvetlenül, van egy fontos kivétel:

• kernel-tree-n kívüli (out-of-tree) fájlrendszer-meghajtók, amelyek még nem támogatják az új mount API-t.

Az ilyen meghajtók a régi belső mount kód eltávolítása után nem fognak fordulni vagy működni, amíg a karbantartóik nem frissítik őket.

Ez különösen érintheti:

• egyedi vállalati fájlrendszereket,
• kutatási vagy ipari célú megoldásokat,
• elhagyott, de még használt külső modulokat.

Mikor várható a változás?

A patch jelenleg a vfs.giten, a vfs-7.0.namespace ágon van sorban állítva. A végső döntés az előttünk álló kernelciklusban születhet meg:

• formálisan akár Linux 6.20 része is lehetne,
• Linus Torvalds hagyományait figyelembe véve azonban jó eséllyel Linux 7.0 néven kerül be.

A következő merge window 2026 februárjában nyílik meg, közvetlenül a Linux 6.19 megjelenése után.

A régi mount API kerneloldali eltávolítása egy régóta érlelődő technikai adósság lezárása. A lépés:

• egyszerűsíti a VFS alrendszert,
• csökkenti a karbantartási terhet,
• hosszú távon stabilabb alapot ad a fájlrendszerek fejlődésének.

A változás tipikusan az a fajta „láthatatlan” fejlesztés, amelyről a legtöbb felhasználó nem is tud – mégis kulcsszerepet játszik abban, hogy a Linux kernel évtizedek múlva is kezelhető és fejleszthető maradjon.