1983. szeptember 26-án Neal Patrick, a 17 éves tinédzser és az FBI által felderített „414-esek” nevű milwaukee-i hackercsoport tagja tanúvallomást tett az amerikai képviselőház előtt. Vallomásában elmesélte, hogyan törtek be társaival egyszerűen olyan rendszerekbe, mint a NASA, a Los Alamos-i katonai kutatóintézet vagy különböző bankok. Az esetek nyomán az Egyesült Államok megszavazta az első számítógépes bűncselekményekről szóló törvényt, amely hosszú távon hozzájárult a hackerközösség szétszakadásához és tagolódásához. Neal Patrick az események hatására a Newsweek címlapjára került, és az amerikai közvélemény egyik ismert figurájává vált.

A hackerek alapvetően rendkívül kíváncsi és intelligens emberek, akik hosszú évek óta foglalkoznak számítógépekkel, némelyikük saját gépeket épített vagy fejlesztett. Érdeklődésük központjában nem a kár okozása áll, hanem a tudás és a gépek működésének megértése. A kíváncsi hacker számára a főszámítógépek (mainframe) elérhetősége a végső cél, de a legtöbb intézmény a nagy teljesítményű számítógépeket üzleti vagy oktatási célokra fenntartja, és a kezdő felhasználók számára leegyszerűsített menüket biztosít, hogy elkerüljék az „elveszést” a rendszerben.

Az igazi hacker azonban hamar megunja a menüket, és saját módszerekkel próbálja felfedezni a gépet, ami gyakran jogsértő használathoz vezet. Bár a hacker számára mindez tanulási célt szolgál, az etikátlan használat kérdése felmerül. A hackerek általában különbséget tesznek a kíváncsiságból történő felfedezés és a rombolás között: nem törnek be házakba, nem lopnak fizikailag, és számítógépeken sem okoznak szándékos károkat. Léteznek azonban „romlott” hackerek is, akik kifejezetten mások megtréfálására vagy kár okozására törekszenek. Közéjük tartoznak az „imp”-szerű, csínytevő hackerek is, akik kisebb tréfákat űznek a rendszerkezelőkkel, de komoly kárt nem okoznak.

Ez az érdeklődés a kíváncsiságból fakad. Nincs benne semmi rosszindulat vagy destruktív szándék. A hackerek igyekeznek minél többet megtanulni az iskolai számítástechnikai órákon, felhasználói csoportokban és számítógépes klubokban, ahol más hobbi-rajongók osztják meg kielégíthetetlen kíváncsiságukat.

Mindig arra törekedve, hogy nagyobb és erősebb gépekkel dolgozhassanak, minden hacker célja, hogy mesteri szinten kezelhessen egy nagyszámítógépet (mainframe-et). Ez egy nagy számítógép, amely nagyobb állandó tárkapacitással rendelkezik, és egyszerre több ember is használhatja. Sajnos a hackereknek ritkán engedélyezik a mainframe-ek használatát. A legtöbb üzleti vagy egyetemi célokra van fenntartva. Azok, amelyeknél a nagyközönség is hozzáférhet, rendkívül drágák, és úgy vannak kialakítva, hogy a komoly felhasználók ne tudják teljes mértékben felfedezni őket. Ehelyett a legkezdőbb felhasználók számára vannak beállítva: menük sorozata vezeti a kezdőt, hogy ne „vesszen el” a mainframe világában.

A határontúli kíváncsiság

Az igazi hacker hamar megunja a menük kínálta lehetőségeket. Inkább maga akarja felfedezni, hogyan működik a számítógép, semmint hogy előre leírják neki. Ezért ezek a „fizetős” mainframe-ek a hacker számára nem jelentenek kihívást, és kíváncsisága hamar arra ösztönzi, hogy illegálisan használja őket.

Az illegális használat jelentheti egyszerűen a megfelelő telefonszám megszerzését és a számítógép csatlakoztatását a mainframe-hez, de jelenthet több jelszó begépelését is a hozzáférés érdekében. Bárhogy is történik, a hacker megtalálta, amit keresett: egy számítógépet, amelyet szabadon felfedezhet, anélkül hogy az óradíjaktól vagy a végtelen menüktől kellene tartania. Nem számít, ha korábban nem látott ilyen típusú gépet; a varázsszó, a „help” begépelése rövid útmutatókat hoz elő a mainframe használatáról.

Néhány nap (vagy hét) vizsgálódás után a hacker előbb-utóbb hibázni fog. Ez lehet egy véletlenül törölt fájl vagy valami furcsa, ami kinyomtatódik a számítógépen. Akárhogy is, a rendszervezetők észlelik a jogosulatlan hozzáférést, és értesítik a telefonvállalatot. A vonal visszakövetésével meg tudják állapítani, ki az „elkövető”. Ha vád alá helyezik, valószínűleg elítélik számítógép illegális használatáért.

A hacker maga egyszerűen tanulási eszköznek tekinti a tevékenységét, de felmerül az etikai kérdés. A hackerek tudják, mi a helyes és mi a helytelen. Nem törnének be egy házba, hogy lopjanak, és soha nem ártanának fizikai értelemben másnak. A számítógépek esetében sem lépnének be mainframe-ekbe pusztán rombolási céllal. Másrészt úgy gondolják, hogy bármelyik számítógéphez hozzáférhetnek, amennyiben nem okoznak kárt vagy jelentős problémát a rendszervezetőknek. Egyszerűen kíváncsiságból vannak ott.

Kis és nagy csínytevők

Bár a hackerek általában úgy vélik, a rombolás rossz, mindig akadnak (ahogy bármely csoportban) „rothadt almák”, akiknek életcéljuk mások életének megnehezítése. Ezek a „rothadt” hackerek rossz hírnevet adnak a kevésbé ártalmas fajtáknak.

A kíváncsi hackerek és a rossz szándékúak között van egy csoport, amely a mesebeli koboldokhoz hasonlítható. Etikájuk a kíváncsi hackerekhez hasonló, de élvezik a tréfákat a rendszervezetők vagy a mainframe felhasználói rovására. Ez lehet apró csíny, például az M.I.T. „Cookie Monster”-e, amely a felhasználó képernyőjén a COOKIE szót nyomtatta mindaddig, amíg a felhasználó be nem gépelte a „cookie” szót, vagy lehet félelmet keltő tréfa, például a mainframe rövid ideig történő leállítása. Ezek a hackerek okozhatnak némi fejfájást a rendszervezetőknek, de igazi kárt nem okoznak.

A hackerek három kategóriába sorolása talán nem ad teljes képet, de elmondható, hogy a legtöbb hacker valamelyik csoportba besorolható. A rendőrség remélhetőleg a „rothadt” hackerek elfogására koncentrál majd, nem pedig a kíváncsiakéra, akiknek egyetlen szándéka a tanulás.

Tini hackerek és a garázsmítosz

A huszadik századi amerikai mítoszok egyik legvonzóbb eleme a Silicon Valley garázs. A legenda szerint Kalifornia Santa Clara-völgyében fából készült kunyhók és Taco Bell autóbeállók jelképezik a magánvállalkozás és az eredetiség utolsó bástyáit. Ezekből a magas technológiájú kreativitás bölcsőiből számtalan számítógépes alapú vagyon és Fortune 1000 sikertörténet (és kudarctörténet) származott.

A mítoszt a történelem nagy része alátámasztja, bár az inspiráció helyszíne éppúgy lehetett egy konyha vagy hálószoba, akár a Szilícium-völgyön kívül is (néhány jellegzetes helyszín a Mississippi keleti partján található). Az alábbi fotók scrapbookokból és személyes anyagokból származnak, és bemutatják azokat a szerény helyeket, ahol a személyi számítógép iparának legfontosabb újításai születtek.